Balkán túra első rész
2011.09.04. 16:16
Kerékpárral a Balkánon
2011.08.15-08.29
Bosznia-Hercegovina,Montenegró,Albánia
Először is köszönetet szeretnék mondani a támogatóinknak önzetlen segítségükért:
Raiffeisen Bank Csorna
.jpg)
Barna Papa Kávézója Csorna
Túlélő Klub Csorna
Dorcsiné Radó Erika Csorna
KÖSZÖNJÜK!
Az elcsúszott képaláírásokért elnézést kérek,ennél többet nem tudtam kihozni a szerkesztőből.Meg beismerem,hogy nem vagyok egy "kompjuter-ász":)
Hát eltelt egy év megint,elérkezett az augusztus vége,nincs más hátra:NYEREGBE!!!
A tavalyinál kissé „nehezebb” terepet választottunk:A
balkán országokat fogjuk megismerni egy kicsit,így kerékpárról...
Zalaegerszegtől Pécsen át Visokoig vonatoztunk,egy egész napos út volt.(5:50-22:30 ig)
Az első estét Visokóban (mellett) töltöttük miután a vasútállomáson összeszereltük az eddig poggyászként szállított bringákat.Ez kb egy óra volt,nem volt fennakadás ,minden túlélte az utazást.Ezek után elindultunk sátorhelyet keresni,persze sötétben...(az eredeti megállapodásunk arról szólt hogy sötétben nem keresünk az aknaveszélyes Boszniában sátorhelyet,de mivel a vonat két órát késett ,ezt már az első alkalommal sikerült felrúgni)Szóval megindultunk a vasútállomástól a városon kívülre,egyszer csak az állomásfönök úr elénk vág kocsival...Ott felejtettem a hátizsákom a padon ,és utánunk hozta.(nagy hülye voltam,az összes papírom benne volt)Ez volt az első élmény a helyiekkel...Pozitiv
A várostól nem messze a Boszna patak mellett találtunk egy kis kalyibát,ott aludtunk.Valami favágó munkások használhatták amugy ezt a két padból és egy asztalból álló menedéket.Kajánk az nem maradt,így a Janóéktól ajándékba kapott Tour de Dúzsit nyomtuk le vacsora gyanántJ
Aztán a ma délelőtt azzal telt hogy ,hogy ténylegesen felszereltünk a bringákat,elosztottuk a cuccokat stb...Kb 11 kor indultunk el felfedezni a piramist
Sajnos konkrétan nem találtuk meg.Egy csomó rá utaló turista jelzést igen,de a feltárások nyomait nem.Pedig jól körbebringáztuk a várost,még egy dombtetőre is feltekertünk (200m emelkedés volt)
Kicsit csalódva (részemről mindenképp,de szerintem a Pisti is jobban örült volna ,ha találunk valamit) megindultunk Mostar írányába.Többnyire közepes minőségü betonozott utakat találunk,ezeken haladunk,a térkép szerint másodrendű utak.Sok a kóbor kutya ,ez idegesítő..Sokszor kell a riasztóspray után nyúlni,de még nem történt komolyabb atrocitás.(reméljük ez igy is marad)Találkoztunk az első aknaveszélyt jelző táblákkal is,miközben a piramist kerestük.Ez tényleg nem játék,úgyhogy a világosban sátorhelyet találni szabályt muszáj lesz betartanunk,ha két(összesen négy) lábbal akarunk hazaérni.Miközben Visokotól egyre inkább távolodunk, a hegyek írányába,kezdenek a falvak/tanyák is egyre lepukkantabbak lenni,szegények az emberek...De nagyon segitőkészek ,és barátságosak amugy.Holnap Lukomirba szeretnénk eljutni (bosznia legelszigeteltebb falva,állítólag középkori jellegű az egész),és ezt csak eldugott hegyi utakon lehet megközelíteni,a biztonság kedvéért kérünk útbaigazítást is a térképünkhöz.(a napokig tartó vesződségem a Garminnal otthon haszontalannak bizonyul:semmilyen erdei utat nem jelől gyakorlatilag)A betonút elfogyott,estefelé már köves uton haladunk az erdőben.
Adatok:Táv 65 km Szint:+1054m
Visoko-Tarcin
Az ülések alatt a koffernek "álcázva" a bringák vannak...
Épül a bringa...
Az lett belőle
nem, kerekes
szék,
vagy
akármi...
Ez volt a
Hotel Visoko...
Legalább
is
nekünk.
Na:
ilyen
falkákból
volt
épp elég
Az első aknára figyelmeztető tábla amit láttunk.Aztán láttunk még ezen kívül sajnos rengeteget.Aug.17
Ma egészen korán keltünk (6:30),így egészen korán el is tudtunk indulni.Reggel a szokásos készülődésben az extra az volt,hogy vízet a patakból nyertünk.A vízszürő első komolyabb bevetése.Tehát mára Lukomir volt a fő úticél,majd utána ameddig jutunk.Megnéztem a kisokosban,1460 m en van a falu és a kép alapján tényleg elég érdekesnek tűnik.(elsősorban gyönyörű környezete miatt)Egész délelőtt emelkedik az út,bár annak ellenére hogy egy kicsit nehéz terep a megrakott bringákkal ,kifejezetten élvezzük az útat.Pár emberrel találkozunk útközben,az írányt mindig pontosítjuk.(famunkásokkal ,és egy házaspárral beszéltünk-ez utóbbiak egy szakadt Ford fiestával,elképzelhetetlen,hogyan jött fel az az autó eddig)Közben az erdőt sokkal kopárabb sziklás hegyi rétek váltják fel,a nap is kisüt.A látvány lenyügőző.Pásztorszállások mellett haladunk el,le vagyok döbbenve a látottakon,a helyiek életformáján...
Végül elérünk a Lukomiri elágazóig,de a kevés élelmünk miatt úgy döntöttünk ,hogy nem vállaljuk be a majdnem 15 kilóméteres kerülöt,az eddig látottak is totálisan képet alkottak a hegyi pásztorok életéről...Mondjuk elég rosszul állunk az eddig kitüzött látnivalókkal:2 ből nullaJNem baj,ennek ellenére jó hangulatban tekerünk tovább...
Az egész napos emelkedő mászás jutalmaként délután legurulunk a Neretva völgyébe,Konjic városába.Szép város,a híd és a muszlim vallási épület talán a legtetszetősebb.Épp nekiállunk lecuccolni a folyó mellett, hogy pihenjünk,és megegyük a friss burekünket ,amikor egy srác megszólit minket.Kiderült hogy ő is bringával van,és hasonló csavargó mint miJHamar közös sörözésbe kezdtünk.Jó fej,az utat is közösen folytatjuk.Meg kaptunk tőle egy aknatérképet,bár szerintem a majdnem használhatatlan kategoriába tartozik,de legalább van..Megegyeztünk hogy a Boracko –tó mellett található kemping lesz az alvóhely,meg is indultunk.Hát bár csak 16 kilóméter az út,de az szinte végig emelkedő.Úgyhogy jó kis erőproba volt még a nap végére.Útközben nagyon sok szétlőtt házzal találkoztunk,sőt én még egy nagyobb kaliberű töltényhüvelyt is találtam.(állitólag légvédelmi) Az út végén egy örületes ereszkedés(az egyik kanyarban még a felpókozott két littyós söröm is elszállt,eléggé lehangoltJ)Megérkeztünk a kempingbe ,de sehol egy recepció/s ezért belógtunk gyakorlatilag.A vacsora egy új fejlesztésű kaja:spagetti zöldséges körettel.Baromi jó lett,be is faltuk...Vacsora után kis sörözés,aztán „lámpaoltás” 11 körül
Tarcin-Boracko-tó
Táv:65km Szint:+1380m
Hiker siker.A patakból szürtük a vízet.
Tájkép a bosnyák hegyekből
Pásztorszállás
Konjic
Az aknatérkép amit Davidtől kaptunk.A piros ahol lehet akna,a kék ahol már hatástalanítottak...
BorackoJezero.
Aug.18-19
Most Mostarban egy hostelben hűsölve írok,épp az ímént hánytam egy f@szát,szóval hogy egy klasszikust idézzek:”always look on the bright side of life”...Most kényszerpihenő van.De kezdjük az elején.Aug 18-án reggel későn sikerült az ébredés,és amire összecihelődtünk fél 11 lett.A terv aznapra Mostarba jutás a hegyeken keresztül volt.Nem tünt sem bonyolultnak,sem soknak így miután elköszöntünk Davidtól(az osztrák bringás csávó) ,megreggeliztünk, s nekivágtunk.De hát ahogy az lenni szokott,a dolgok bonyolodtak persze.Az a fehér út (a térkép fehérrel jelőli a hegyi utakat) amit kinéztünk az járhatatlan felmálházott bringákkal.Így vissza kellett másznunk a tegnapi napvégi lejtőn,és onnan kellett megközeliteni a Rujiste nevű helyett,ahonann megy a betonos út Mostarba.Az út ma is nagyon látványos volt.Ilyen tájat még életemben nem láttam,ha lehet akkor még a tegnapinál is kopárabb,sziklás..de mégis szép.Mivel a gps térkép használhatatlan,egy hegyi tanyán megkérdeztük az ott lakó nénit merre kell menni Mostarba.Vagy ő értett minket félre,vagy mi őt,de rossz fele mentünk.Kb egy 6-7 kilóméteres kitérő után korrigáltuk a hibát,és megtaláltuk Rujiste-t.Útközben gyanús kis dobozkákat láttunk a földben,földön több helyen is.Ment a para,hogy akna vagy hasonló,de aztán kiderült hogy csak valami geologiai mérőpont-vagy mi.Szóval odaértünk Rujiste-be,ami télen valami síközpont lehet.Van egy sífelvonó is ,meg egy –az osztrák faházakra nagyon emlékeztető- szálloda szerü is ,étteremmel.Mivel farkas éhesek voltunk,úgy döntöttünk eszünk valami meleg kaját,és akkor este már nem kell főzni.Az étlapról a sült birkahús krumpli körettel című történet lett kiválasztva.Feltünően hamar (2 perc) alatt el is készült-(a bosnyák séfek..mint a villám),és feltünően nem sült ,hanem főtt volt a hús.de nem reklamáltunk ,betoltuk –jól is esett-és némi borravalót hátrahagyva távoztunk.Nem messze volt a hágó,utánna csak gurulni kellett-Majdnm Mostarig.De már erősen sötétedett,sátorhelyett kellett néznünk.Persze megjelentek a hágónál azok a fránya aknaveszély táblák is.Elég jól legurultunk,egy lakatlannak tünő ház kocsibejárójához mentünk be,egy fasor mögé.Itt takarásban voltunk,sátor se kellett mert még este is meleg volt,megfelelőnek ítéltük a helyet.Lepihentünk,de hajnalban felébredtem,és csak forgolodtam,valahogy nem voltam jól.Azt hittem a brutális telehold az oka,de aztán felébredt Pisti is,ő már előre eltervezett hányás szándékával...Megtárgyaltuk hogy valami van,hogy mind a ketten rosszul vagyunk.A vacsora lett az első számú gyanúsitott...
Reggel félhullán legurultunk Mostarig,és megegyeztünk hogy keresünk egy szobát ahol kiheverjük,kikuráljuk a birka vacsorát.Most először használni tudtam a gps-t ,azzal tíz percen belül odataláltunk egy viszonylag olcsó hostelbe,amit aztán ki is vettünk.(30euró kettőnknek) Amúgy nagyon érezzük hogy lejöttünk a hegyekből (Mostar 59m-en fekszik,tegnap még ezer felett bringáztunk):Baromi meleg van...Benyomatjuk a légkondit,én a napot széntabletta evéssel ,és alvással töltöm,a Pisti valamivel jobban van,ő a térképet büvöli és az útvonalat tervezi a következő napokra.Minden attól függ ,hogy rendbe jövünk e,ha nem ,akkor mehetünk haza...Mert ilyen állapotban nem tudunk bicajozni.Úgyhogy mostantól bennem lesz a félsz a helyi kajákkal kapcsolatban...Csak a vacsora lehet a bűnös,mert a vízet szürtük mindenhol...De fel a fejjel,azért fel nem adjuk egykönnyen.:)
Estefelé kimentünk megnézni a várost,és az öreg hídat.
Aug.18:Boracko to-majdnem Mostar Táv:51km Szint:+1275m
Aug.19:Mostar Táv:22km Szint:-400m Végig lejtőJ
A
háború
nyomai...
Akietlenségében(sőt talán attól) is ámulatba ejtő táj.
Igazi hegyikerék
páros
kihívás.
Amit
tud:
meredek,
köves
(ja,és
ehhez
meleg
is van
azért)
Sültbárány!
Ahogy mi
szeretjük.
A híres
öreg
híd
Aug.20.
Reggelre mindketten összeszedtük magunkat,és többé-kevésbé egészségesen nekivágtunk a mai napnak.De akadt azért egy újabb nehézség,amit le kellett küzdeni:megismerhettük a balkán másik arcát:a perzselőt.Igazából 9 órakor már 30 fok van,légmozgás nulla,sok helyen árnyék:nulla.Egész nap ilyen időben ,sőt délután 40 fokban a kopár hegyek közt bringázni:embertpróbáló.De nagyon.Valószinűleg belejátszott abba,hogy nagyon nehezen tudtam elviselni ezt a hőséget a tegnapi hasmenésem is-ki lehettem azért száradva.Egész nap hideg ital után sovárgok,a 6-8 liter folyadék szerintem simán elment a mai nap (ha töltünk hideg vízet ,az 10 perc múlva olyan meleg,hogy filteres teát le lehetne főzni benne).Persze az ember ezt ki is izzadja.Só visszapótlásként zacskós levest eszünk,és mellé sós mogyorót meg sós perecet.A fejünkön a sisak alatt póló a napszúrás ellen.Tisztára mint valami tevehajcsárok,úgy festünk.És a hab a tortán,hogy persze akad szintemelkedés bőven ahova fel kell-erős túlzással-bicajozni.Valószínű ,hogy a szerveztünk majd megszokja,és holnap holnapután majd jobban bírjuk már.Amúgy extra esemény nem történt útközben,az emberek barátságosak,sokan integetnek.A nap végén volt egy kis adrenalin emelés is.Egy nagy kutya majdnem megtámadott:kijött egy házból (nem igen divat megkötni a kutyákat)és már le kellett szállnom a bicajról,mögüle vártam mi lesz.Szerencsére kijött a gazdája az ugatásra ,és visszahivta.
Azért kissé becsusszant a kaksi,megmondom őszintén...Tavaly sikerült letekerni 1600 kilómétert úgy,hogy még csak kutyaugatást sem hallottam,idén azért bepótoljuk.Lassan besötédedett,még átmegyünk Bileca városán (az utolsó pár márkából veszünk kaját meg sört estére).Gyakorlatilag 5-6 kilóméterre vagyunk a Montenegrói határtól.Táborhelyből nincs nagy választék,így az első takarást nyujtó helyet kiválasszuk az út mellett,és sátor nélkül itt éjszakázunk.Tök jó,a városból felhallatszik valami bálból a helyi muzsika,egész jó aláfestés az esti söröcske melléJ
Mostar-Bileca (montenegrói határ)
Táv:104km Szint:+1428m
Iszikmint a
kefekötő..
Meg mint a magyar bringás a
Balkánon.
Az aknaveszély
tábla
másik
alter-
natívája
Aug.21
Reggeli készülődés közben eszmélünk rá,hogy hol aludtunk:a helyi „tranzit” útvonal mellett...Részesei lehettünk egy kisebb gulya,és egy kecskecsorda kihajtásának.
Mára a Kotori-öböl a cél ahova el kéne jutnunk.(kotorba kotrunk)
Reggel hamar lenyomtuk azt a maradék 5-6 km-et,és elértünk a határhoz.A határőrők poénkodtak velünk,kérték Öcsi okmányait is.(Öcsi a túszunk,hivatását tekintve okleveles vonósugár kezelő)Persze végül is legálisan határt sérthetett...
Amúgy első véleményünk az ,hogy ez a rész lepukkantabb mint Bosznia.Ma is dög melegben mentünk,de tanulva a tegnapiból 12 óra körül megáltunk egy Vilusi nevű faluban.Itt másfél órát pihentünk egy fa árnyékában.Aztán innen megállás nélkül toltuk a Kotori öbölig.Ahogy a szerpentinen lefele ereszkedtünk a fjord bámulatos látványt nyújtott.A kopár hegyek közt a csillogó mélykék víz...Elég sok ,hosszabb-rövidebb alagúton is át kell mennünk,mondjuk azért ez kerékpárral annyira nem egészséges,még ha ki is vagyunk világitva.Némi hűsitő pancsolás után a vízparton megbeszéljük a további útvonalat,és a korábban elvetett Albániai kiruccanás mellett szavazunk.Így Budvát célozzuk be a nap hátralevő részére.Sőt a tengerparti útat röviditeni is tudjuk egy ingyenes kompjárattal Kamenari és Lepetane között.Innen Tivat érintésével a főúton haladunk,annyira nem vészes a forgalom,de nem mondom hogy ez az útszakasz a nap fénypontja.Budva előtt találunk egy kempinget,nem kockáztatjuk meg a továbbhaladást és az éjjeli sátorhelykeresést,inkább bemegyünk.Jaz camp a neve ,eléggé lepukkant,de ahhoz képest sokan vannak.Estére megcsináljuk azt a kaját ami nálunk van,hogy holnap ne keljen cipelni.Így lett kolbászos-paprikás-tökös krumpli.Véleményt nem írok,megettükJ
Legalább olyan meglepettek voltak,mint mi...
Útközben...
Nem mindennapi látvány a kotori öböl...
Bileca-Jaz
Táv:107km Szint:+986m
Aug.22.
Ha a látnivalót,a tájat vesszük alapul,akkor a mai napunk az mindenképp dobogós lesz a túrán.Végig a tengerparton jöttünk egészen Bar-ig.Az ember azt hinné ,hogy tengerpart az akkor sík vidék,hát ez persze nem így van.(itt tutira nem).Mászókáztunk ma is bőven.Kezdünk hozzászokni amúgy a meleghez szerintem,annyira már nem érzem kíkészítőnek,mint az első nap.
Szóval a túra során ez volt a leginkább „turista övezet” jellegű hely,sok magyarral is találkoztunk.(magyar rendszámú kocsival,beszélgetni nem beszéltünk senkivel).Barig amúgy ma is főúton mentünk.Teljesen korrektek a voltak a sofőrők,lassan mennek ,és a bringásokat (nagyjából minket) rendesen kikerülik.A tekerésen,a nézelődésen kívül extra dolog nem történt velünk napközben.A nap vége felé áltunk meg egy valószínűleg nem rég befejezett csilli-villi szupermarketnél már az albán határ közelében.Itt bevásárloltam,és egy kicsit lazítottunk a parkolóban egy sör mellett.(LAW márkájú sört ne igyon senki,aki nem szenved teljes ízlelőbimbó sorvadásban...kegyetlen)Megbeszéltük ,hogy a túra a szívások ellenére is jó móka,meg hogy a Rohloff (agyváltó)azért jó kis találmány stb..
Gyorsan le is ellenőriztem az olajszintet az enyémben,mert meglehetősen sokat engedett,de valószínű a túltöltés volt az oka
Az estét egy Vladimir nevű falu határában fogjuk tölteni egy kolostorrom mellett amire véletlenül bukkantunk.A hely az talán az egyik legjobb eddig,(azt leszámitva,hogy mindegy növény szúr,vagy harap)de nyugodt azért nem vagyok teljesen.errefelé ugyanis már előfordulhatnak skorpiók,meg más aranyos ,és kedves állatkák.Épp az előbb probáltam lefotózni egy orbitális méretű vadász-pókot.(Pisti szerint az volt)Amugy ez egy dombtető,és elég messze ellátni minden írányba:látszik a Sasko-jezero közvetlenül melletünk,sőt távolabb két nagyobb erdőtűzet is látni.Ahogy sötétedik az este,annál félelmetesebbek.Nem tudom mikor eshetett utoljára,de nagyon nagy szárazság van,szóval nem csodálkozom a tűzeken.
A vacsora tiszta egzotikus lesz:kagylóhús tésztával.Jelen pillanatban az illatáról tudok nyilatkozni,ami eléggé bíztató...
Holnap Albánia....
Jaz camping-Vladimir
Táv:74km Szint:+930m
A tengerpart Budvánál 1.
Tengerpart Budvánál 2.
A dombtetőről
nem olyan
messze
tőlünk
erdőtüzet
láttunk
Készüla napló
és a kagyló
plusz
tészta
Aug.23
Na ebből hogy naplót írok azt már biztosan elmondhatom,hogy túléltük Albániát.Sőt kellemes csalódás volt.Itthon a neten összeolvastam mindent az országról.Inkább sajnos rosszat,úgyhogy kb úgy jöttem ide ,hogy lehet nyárson végezzük és mi leszünk a desszert a vacsora után.Ehhez képest bár itt is nagy a szegénység,az emberek kedvesek,és segitőkészek stb.Nem éreztem úgy ,hogy veszélyes helyen járunk.Jó,az igaz hogy kb 6-7 órát töltöttünk csak az országban,és nappal,de a tapasztalaim ezek.Viszont a látvány az olyan amilyennek elképzeltem:nagyon szemetes,az út szélén betonbunkerek és jó pár év mínusz hozzánk képest is.(Skhoder-t leszámitva-ez egy fejlődő nagyváros képét nyújtja)Az asszonyok fejkendőben járnak,minden második utcasarkon borbély stb.Mindenképp érdekes volt.
Skhoder-ben ettünk ebédet,nagyon finom gyrost kaptunk,és probáltunk nem gondolni a pár nappal ezelőtti gasztrokalandokra.
Sokan beszélnek angolul(a kávézótól elkezdve a kis újságosbodéban stb.Persze valószínüleg a fiatalabb generáció főleg)Adtunk fel képeslapot is.
Ez után következett az újabb meglepetés.A közlekedési szokások azok mondjuk hajmeresztőek.Nagyjából a kresz helyett a „ki merre lát” alapú törvényekre épül.És ezt még a Skhoder-től Hani i hotit határátkelőig tartó „főút” koronázta meg igazán.Gyakorlatilag köves földút.A kamion forgalom is itt zajlott,és minden tekintetben freestyle a közlekedés itt.Bár nem volt emelkedő,haladni alig tudtunk ezen a rossz úton,és a por is durva a kamionoktól.Az orromba ,a számban is kilóban mérhető mennyiség gyűlt össze 10 percenként.És ez az út durván 30 kilóméteres volt.De bíztató ,hogy épül az új út,ez viszont kíváló minőségű lesz,ha elkészül.Láttunk vonatot is,tehát az sem igaz ,hogy nincs vonatközlekedés ezen a részen.Valószínűleg Montenegroba is átmegy a szerelvény.Egy benzinkútnál megálltunk vízet vételezni,aztán egy sráccal beszélgettünk.Azt többször is elmondta,hogy kár hogy csak ennyit láttunk az országból,az igazán szép részeket kihagytuk.Hát,majd legközelbb...
Kb 6 órára átértünk Montenegróba.Úgy számoltuk hogy estére Podgoricába érünk,és majd előtte keresünk sátorhelyet.Csak azt nem vettük számításba,hogy a város előtt már jóval előrébb elkezdődnek az ipartelepek,meg az ilyen –olyan lakórészek.Úgyhogy azt találtuk ki ,hogy megnézzük a gps által jelölt Hostelt,és ha nem drága akkor maradunk,ha drága akkor a fejlámpás,majd csak lesz hely valahol című éjjeli kerékpározás lesz.Besötétedett persze.Menni egy ismeretlen városban bringával és teljesen csak a navigációra hagyatkozva bemenni mindenféle zegzugos utcákba(amerre visz)...Akár ezt is lehetne extrém sportnak titulálniJDe aztán szerencsésen odaértünk a hostelbe, nem is volt drága annyira,úgyhogy megint engedtünk a kényelemérzetünknek és maradtunk.Persze azért jó volt ez mindenképp,mert itt tudtunk normálisan fürdeni,mosni,telót tölteni,ágyban aludni.
Amugy egy régi sorház szerüt kell elképzelni közös udvarral,minden ajtó előtt kanapé,azon ülve folyt itt a helyiek esti élete.
A tulaj srác is tök jó fej,elég sokat beszélgettünk.Mesélt arról ,hogy mennyien szoktak itt lenni meccsek idején(a stadion mellett volt a szállás)meg ajánlott útvonalat holnapra.Igazából ez ügyben nem sikerült döntést hozni,most úgy néz ki Niksic felé megyünk a Durmitor Nemztei Parkba,de azért majd holnap reggel még átnézzük újra.
Vladimir-Podgorica
Táv:97km szint:+346
"Na Öcsi,hova hoztalak,
mi?"
A főút.
Egy igazi albán,és egy igazi
albán
szamár.
Skhodra-tó
Aug.24
A mai nap volt talán a legegyhangúbb eddig.Reggel megegyeztünk,hogy mégsem Niksic felé megyünk,hanem a kicsit hosszabb,de látványosabb Mala folyó kanyonja mellett,északi íránybanEz végig főút,és végig emelkedő.A másik útvonal is főút lett volna,úgyhogy mindgy volt melyiket választjuk.Sok az alagút,és baromi meleg van ma is,de a kanyon nagyon jól néz ki.Először 3 körül áltunk meg pihenni,kb 30 percet.Kolasinig mentünk ,ott vásároltunk.Ma nem tudom miért ,de alig vettünk kaját reggel,útközben meg nem igen volt lehetőség,Kolasinba már csak szédölögtünk a bolt előtt.Úgy bontottam ki a konzervet kb,mint egy etióp tette volna.Jól esett na...
Most a Tara mellett sátrazunk,elég nehezen találtunk helyet,ez is látszik az útról,de reggel majd korábban kelünk,aztán előbb elmegyünk innen.Egy öreg jött lámpával este megnézni kik vagyunk ,lehet az ő telke.De nem szólt semmit,csak köszönt.
Vacsora zacsileves mellett megbeszéltük,hogy holnap többet eszünk,mert ma baromira erőtlenek lettünk a nap végére.(a meleg ,meg a kevés kalória lehet az oka)
Podgorica-majdnem Mojkovac
Táv:81km szint:+1200m
Mala kanyonAjánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kethetketkerek.blog.hu/api/trackback/id/tr703202158
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.