Aug.25.

 

Tanulva a tegnapiakból,ma reggel bevásároltunk becsületesen,és jól megreggeliztünk.

Mojkovactól a főút folytatásán jöttünk Zabjlak írányába,a forgalom szerencsére elég gyér.A táj tetszetős,a Tara kanyon mellett jövünk.Olyan mint Ausztria,csak nincsenek kerti törpék.:)

Délelőtt átléptük a túra alatt megtett 8848m szintemelkedést,tehát meglenne a Mt. Everest,legalább is magasságbanJAzért örömünkben egy kis kortyot ittunk a velünk cipelt albán Szkander béges konyakból.Amúgy azért nem gondolkodunk az igazi Mt.Everest meghóditásán,mert tudomásom szerint arrafelé a levegőnél csak a sörkimérés ritkább...Az meg nem jó.

Szépen haladunk ma,egy helyen a patak mellett csoportosulás,megnézzük mi az,hát turisták ,mindenki fotózkodik-készülnek a képek az iwiwre,meg a fészbukkra..Itt beszélgetünk pár szót magyarokkal először.Egy motorossal és barátnőjével.Aztán a folytatásban ismét kemény mászoka következett.11 km 7-8% os emelkedőn.Amúgy a klima megváltozott kissé,nincs már az anagyon meleg,észre is vesszük,jobban megy a bringázás.Meg valószinű az is jót tett ,hogy ma normális mennyiségüt ettünk.Beértünk Zabjlakba,egy kisboltba vettünk egy sört.Itt történt meg a túra egyetlen ellenünk írányuló atrocitása.A roppant barátságtalan boltosnő elvette alólam az üres sörösládát amire le mertem ülni az utcán,és valamit mondot mellé,amit nem értettem.talán jobb is ígyJ

Mivel ez egy nemzeti park,és bár helyünk bőven lett volna a vadkempingre,úgy döntöttünk ,hogy bemegyünk és a kijelölt helyen sátrazunk,pénzért.Hát mondjuk 6euro volt összesen kettőnknek ,nagyon nem lehuzosak ilyen téren az tuti.Ráadásul nagyon jól is nézett ki a kemping,bár sík terepet nem találtunk sátorhelynek...

Holnap egy fehér uton probálunk meg átvágni a hegyen A boszniai határ írányába,de a mi térképünk jelzései elég bizonytalanok.A melletünk sátrazó német srácoktól  kérek térképet,azon már jobban látszik,hogy tutira van ott út,ahol menni akarunk.Szerintem a holnapi napunk bővelkedni fog látnivalókban...

 

Mojkovac-Zabjlak

Táv:81km               Szint:+1200m

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Tara kanyon

Furcsa

sikló

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Tara-hídnál bohóckodunk

 

 

Aug.26

 

A kempinget elhagyva reggel jól bevásároltunk,mert ha a hegyeken keresztül megyünk Boszniába,akkor útközben tuti nem lesz bolt.Szerencsére hamar megtaláltuk a kis erdei utat is ami CRNA Gora falucskáig vezetett.Ez még betonos út volt.A táj lenyügöző,mintha az Alpokban járnánk.Gombát is látunk szép számmal.Sőt egy helyen megállunk áfonyát ,meg málnát legelni.Nem is gondoltam volna hogy ilyen magasan nől málna-már majdnem 1800m en voltunk akkor-de az ize alapján jól érezheti itt magát.Végül 1950ig jutunk,itt lesz egy hágó.Nem sokkal utána beérünk Crna Gora falucskába,eddig tart a beton út.Kis hegyi falu,puritán épületekkel,kis istállókkal,és pásztorokkal.Kedves emberek laktak itt is,egy helyen vízet kérünk,és még süteményt is kaptunk.Persze kíváncsiak honnan jöttünk,hová megyünk,s mi szívesen el is meséljük,amennyire kézzel-lábbal ,kis angollal lehet.Elköszönünk,de mondják,hogy az út további része már macadám út lesz(ez köves földútat jelent a helyieknek)és hogy meredek lesz.Valóban egy csodaszép kanyonon kell átkelnünk.Ezen a „macadam” úton lefele is nagyon óvatosan kell menni ilyen felmálházott bringákkal.A fékek folyamatosan dolgoznak,olyannyira hogy meg kell állni hűteni a felnit,mielőtt túlságosan felmelegedik,és defekt nem lesz.Kicsivel több mint 300 métert süllyedtünk így,amit aztán a másik oldalon vissza kellett dolgozni.Kalandos volt.De elértünk Trsa ba,ez szintén egy pár házas kis település.De volt egy kocsma,persze ide beültünk.Tanakodnunk kellett ,hogy hol aludjunk,mert erősen dörgött ,és cseperget az eső is.Itt a kocsmában pedig egy úr nagyon ajánlgatta a bungalo-it.8euro-t kért érte összesen,úgyhogy végül belementünk.Támogattuk a helyieket egy kis pénzzel,meghát azért esőbiztos helyen aludni nem olyan rossz dolog.Persze kb ahogy becuccoltunk a kecóba ,arra a felhők is eltüntek,de hát már nem illet visszatáncolni a dologtól.Amugy vacsora után elég jól lehült a levegő,az óra szerint 13 fok van.

 

Zabjlak-Trsa

 

Táv:49km Szint:+1210m

Crna Gora

A durmitor elszigetelt

egyik kis

falva

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Átkelés

a kanyonon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akár az Alpokban

 

 

 

Aug.27. 

 

A fullos bungalóból reggel hamar kicuccoltunk,és utunk vettük Bosznia felé.A nap első felében végig lejtős volt az út.A táj ámulatba ejtő.Látjuk fentről a Pivsko tavat,ez egy felduzzasztót folyó,amit majdnem Boszniáig követni fogunk.Lefelé az út nagyon kanyargós,baromira élvezem,meg egy kicsit meg lehet engedni a bicajokat ,ahol belátjuk az utat.Van feelingjeJ

Kusevonál van a határ,itt vagány magyar motorosokkal találkozunk.Olyan csavargók mint miJSőt kiderül ,hogy Albánia felé már elkerültek minket.Ja majdnem elfelejtem:MZ vel tolják.

Átértünk a határon,Foca-ban ittunk egy sört,meg egy kávét.A hangulatos helyről hangulatos balkáni harmonika-zene szürödik ki,igaz csak a rádióból.Egy kerekesszékes úr fizet nekünk még egy sört,elismerésül valószínüleg,nem igen látni errefele bringás turistákat.Megköszönjük a kedvességet,s bár lenne kedvünk még maradni,tudjuk hogy ma még haladni kell.Estére maradt még azértegy kis mászóka,De a tervezettel ellentétben csak Kumjenovici faluig jutunk.(ez egy akkora „falu” ,hogy a google maps nem tudja hogy létezik ilyen)Egy bácsitól érdeklődünk,aki az utcán üldögél egy sörpad féle mellett,hogy lehet e az erdőben sátorozni,vannak e aknék stb...Ő meg invitál minket hogy igyunk valamit ,meg beszélgessünk.Így aztán ittunk egy kis sört,és beszélgettünk egy fél órát az öreggel.Németül tudott,mesélte hogy Ausztriában is dolgozott teherautón,meg hogy épült egy nagy házat ,amit a háborúban felgyújtottak(mutatta is),de a legbüszkébb arra volt ,hoogy két felesége vanJ(annyira azért nem győzőtt meg,inkább maradok a jó öreg kereszténységnél,és a megengedett sörnél)

Szóval a bácsi megengedte ,hogy a kertjében sátorozzunk.Bár egy kicsit megbántuk,mert a tanya összes kutyája minket ugatott egész éjjel....De még mindig jobb mint az akna.

 

Trsa-Kumjenovici

Táv:95km          Szint:1078

Magyar csavargók

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gagula

Asimmel

 

 

 

 

Aug.28-29

 

Hát ez a kaland is erősen a vége felé közeleg...sajnos megállithatatlanul...

Az utolsó nap,amit ezen a Balkán-túrán bringán töltünk...

Reggel nem túl frissen ébredtünk..Ketten összesen aludtunk egy órát a kutyaugatás miatt kb..

Egy kávét ittunk Gagula Asimnál(így hívták a szállásadónk)És megörökitettük velünk és öreg Mustafa barátjával egy közös fotón.Majd elköszöntünk.Mondta,hogy az ő házától Szarajevó 60 kilóméter,de még addig meg kell mászni a hegyet ami 10 kilóméteren keresztül emelkedik.Így „reggelire” letoltunk ilyen homokos földúton 10km mászókát.600m szintemelkedés lett a végeredmény.De legalább a nehezén túljutottunk.Elég hamar be is értünk Szarajevóba,de szerencsére nem kellett nagyon be menni.Egyikünk sem csipi a nagyvárosokat,úgyhogy inkább lemondtunk a történelmi látnivalókról.(arra találták ki a Google képkeresőjét kb)

Visokoba kb 17:00 ra értünk.

Még mielőtt kimentünk volna a vasútállomásra szuvenir vásárlás következett.természetesen ez kimerült 10 dobozos sarajevsko pivo-ban.Magyarázat:mi is meg akik kapják is tudjuk hogy ez jobb választás volt ,mint mondjuk tíz pár piramisos zokni vagy hütőmágnes stb...:)a végére még egy  poén:pofátlanul bekéredzkedtem Visoko legmenőbb szállójába zuhanyozni.Mondtam,hogy nem akarok itt aludni,mert nincs rá pénzem ,viszont már 12 napja bringázom és ráférne az aurámra egy kis frissités...Bejött a duma,mind a ketten lezuhanyozhattunk ingyen.

Ezután irány a vasútállomás,ahol már „csak” a kerékpárok elcsomagolása volt a feladat.

A kartondobozokat is megőrizték,sőt a hab a tortán este 10 körül kiszólt az állomásfönök,hogy ne csövezzünk már a vasútállomáson,inkább beengedett minket egy addig bezárt helyiségbe (jegypénztár szerű) aludni...

 

Kumjenovici-Visoko

Táv:92km               Szint:+875m

 

 

Össztáv:983km                          Össz.szint:+12.960m

 

 

Aug.29

 

Reggel gyenge félóra késsésel megérkezett a Dalmácia IC.Ügyesen felcuccoltunk.Majd végigültük a túra második legmegterhelőbb napját...(az első az idevonatozás volt)

 

Összeségében egy rendkívül élménygazdag túrát sikerült végigcsinálni ebben a két hétben.

Aki érez magában egy kis bátorságot,annak csak ajánlani tudom,menjen el,és ismerje meg ezt a rendkívüli vidéket...

Az árak kb ott vannak mint nálunk,illetve a szállások jóval olcsóbbak.

Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok,ha tudok vele esetleg az utazás előtt segíteni.

A címem:kalmanlacko85@freemail.hu

  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.