A 2012 nyarán kihagyott Törökország túránkat idén májusban sikerült bepótolni,elég sajátos módon.A 12 naphoz képest a szokottnál ugyan kicsit kevesebbet sikerült letekerni,de sok izgalmas dologgal találkoztunk (emberek,helyek,ételek,italok)kétség kivül ez volt eddig a legkalandosabb túránk.Egy kis szépséghibája volt azért a dolognak:nem léptük át a török határt...hogyan is?

Lényegében a türőképességpróbáló balkáni (és magyar) vasúti közlekedés,és az ezekhez társuló némi balszerencse volt a fő oka.Terveink szerint BP-ről az Avala EuroCity vonattal mentünk volna péntek éjjel Belgrádig,onnan másnap Szófiáig,onnan pedig ismét éjjel Isztanbulig.DE a Zalaegerszeg-BP járaton összejött 30 perc késés miatt lekéstük az éjjeli Avalát,itt vette kezdetét a domino-effektus:)Azon felül hogy persze buktuk a helyjegyeinket,még  mehettünk ki a Keleti PU-ról az utolsó vonattal valamerre,hogy sátorhelyet találjunk,és ne a pályaudvar környékén kelljen az éjszakát eltölteni...(A gödöllöi állami telepek nevü megállónál szálltunk le-tökéletes sátrazóhely:)

Néha eszünkbe jut az az útiterv amit valahol a neten olvastunk. Egy hazánkfia gyakorlatilag percre pontosan megtervezte a törökországi utazását. Már első olvasásra hülyére röhögtük rajta magunkat, pedig akkor még csak kapiskáltuk , hogy mi is az a Balkán.
Nem hogy homokszemek kerülnek bele, hanem sziklák zúzzák össze pillanatok alatt azt a bizonyos gépezetet.

Az indulás első percei a továbbfejlesztett "bicajszállítóval"

Aztán szombaton "frissen és üdén" felültünk a délutáni Belgrádba közlekedő EuroCityre,és este 10-re oda is értünk a szerb fővárosba.(az utazás felért egy kisebb büntetéssel:a táj lehangolóan egyhangú,és a vonat nem ment nagyon többel 50km/óránál.szerencsére elég sört vettünk az útra)

Helyjegyünk nincs, a csomagokon ülve, fekve olvasgatunk. Próbáljuk elképzelni, mi vár ránk. A belgrádi pályaudvart valami koszos, zsúfolt hodálynak képzelem, ahol majd nem bírjuk lerázni magunkról a taxisofőröket, meg a „zimmer feriket” 

Tehát tisztában voltunk vele,hogy a belgrádi vasútállomáson leszünk kénytelenek reggelig csövezni,ezért nagyon megkönnyebbültünk amikor megláttuk azt:egy kultúrált,viszonylag tiszta ,és csendes hely,rendöri felügyelettel.Sőt:éjfélig kávézó,kisbolt és WiFi is volt.Mi kell még?

Még egy gyors „városnézést” is beiktatunk. Felváltva elmegyünk kajálni. Éjszakára zárják az állomás bejáratait, de a vágányok felől van egy kiskapu, onnan vissza lehet jutni. Még néhányan vannak rajtunk kívül itt, csomagokkal fáradtan. Látszik rajtuk, hogy hasonló cipőben járnak, mint mi. Alszanak a padon vagy csendben cigarettáznak, beszélgetnek...

.Igy reggel kipihenten ért minket a következő "koppanás"...Az otthon internetröl (hivatalos honlapról!) kinézett 7:50 es Szófiába tartó vonatot eltörölték,legelöbb este fél 10 kor lett volna.Ez egy egész napos várakozást jelentett volna a belgrádi állomáson,és természetesen még több idöbeli csúszást.Itt történt a jelentös változtatás amúgy is elég vázlatos útitervünkön:Akkor megyünk Szkopjébe,ott sem voltunk még,és onnan is lehet bicajozni...

Egy fél órával késöbb egy Balkán Flexi Pass nevü jegy boldog tulajdonosaiként már a vonaton zögyögtünk a macedón főváros felé.(utazni-vonatozni-vágyóknak érdemes utánnanézni ennek a jegynek,elég hasznos dolog.A miénk 88 euro volt,ami egy hónapon belül 5 egész napos utazásra jogosit fel a résztvevö országokon belül-Horvátország kivételével gyakorlatilag az egész Balkán félszigetre,és Törökországra érvényes)

Egy szimpatikus család,egy rocker srác meg a csaja és a kutyájuk,egy idös házaspár voltak útitársaink,többé kevésbe mindenkivel sikerült szóba elegyednünk.A csomagok és a szétszerelt bicajok pont felfértek a poggyásztartóra,igy zökkenőmentesen zajlott a majdnem 11 órás út...Este fél hét magasságában végre begördültünk az állomásra,és már innen is izgalmasnak tünt Szkopje:minden irányból hegyek veszik körül,biztató látvány..A bicajok egy óra múlva menetkészen,felmálházva várták az utat.Szemerkélö esöben,térkép nélkül (volt térképünk,csak nem ide..)nekivágtunk a városnak

Ez egy olyan helyzet, ami elég gyakran megesik és sokadik alkalommal is elég  ijesztő:  Adott egy (fő)város, térkép nincs, eső van. Sürgősen (ingyen)szállást és valami kaját kell keresni. Ilyenkor többnyire  szándékunk ellenére tekerünk néhány kört a belvárosban, majd meglátogatunk néhány nagyon lerobbant külvárost. Ezúttal is hozzuk a tervet. Háromszor-négyszer átkelünk a Vardar folyón. Egy helyi lazagyerek az útbaigazítás mellet meginvitál valami gyanús cigarettára. Udvariasan visszautasítjuk és elhaladunk egy cigánytelep irányába... Valami népünnepély is lehet. Fellobogózott autókaraván vonul a széles sugárúton nagy zajjal, dudaszóval. Az eső hol nekiered,  hol alább hagy. Végül egy benzinkúton, egy hibás kompresszorral a maradék levegőt is kiengedem a hátsókerékből... Lackó addig bemegy a shopba térképért

 A  térképen kivül kapunk szálláshelyet is szimpatikus boltos még egy viszonylag zárt helyet is mutat nekünk a kút mögött,ahol felverhettük a sátrat.Valami építési terület volt,de mi nagyon örültünk neki abban a helyzetben.

Sátorállítás közterületen 1.lecke

2013.05.06

Egy kikötése volt csak a kutasnak:reggel hétre rakodjunk össze,mert jönnek a munkások.Ennek maximálisan eleget téve,reggel 7 kor összepakolva egy kávé mellett a térképet tanulmányoztuk már.Az ország nyugati felén,az albán határ mellett végig 2000m feletti hegyek húzodnak,ideálisnak tünt egy látványos útvonalhoz,igy ebben a haladási írányban egyeztünk meg.Szkopjén nappal,és térképpel azért hamar keresztül jutottunk,Tetovo irányába haladunk.Az elsö látnivaló ami miatt teszünk egy kis kitéröt a Matka kanyon,és a Treska patakon levö erömű.Szép hely,fényképezgettük a kanyont és az eröművet,és ekkor a portás ember kiszólt hogy nem szabad ám!(Ipari kémkedés?)Na már az elsö nap lesittelnek?:)Aztán ahogy a völgyből kiértünk egy magassaban fekvö útra,jó rálátás nyilt a környékre:és bizony a falvanként magasodó minaretek emlékeztettek rá hogy erösen muszlim lakosságú helyen járunk...Útunkat folytatva,Tetovóba érve egy autószerelö mühelynél (van elég, a nyugatról behozott kicsit,és kicsit jobban sérült autókon van mit dolgozni)útbaigazitást kérünk Gostivar a következö nagyobb város felé.Egy elég vidám fickó jön segitségünkre,aki amint megtudja honnan jöttünk még egy magyar mondókával is elörukkol:B@zd meg a kecskét,kapsz érte tejecskét:)Jót derülünk rajta,de az útinfó sem hétköznapi:az autópályát ajánlja továbbhaladásra.Kissé hitetlenkedve,de elfogadjuk a tanácsát,így a viszonylag alacsony forgalmú útszakasz leállósávjában tesszük meg a gyenge 30kilómétert Gostivarig.A városban bevásároltunk, (a makedón "rakijából" is egy üveggel:)és megindulunk a Magrovo Nemzeti Park felé,ahol sátorozni fogunk

 Az első útbaigazítás...

Pálya az autópálya....

05.07
Este végül is az 1220 méteren fekvő Magrovo-tó tól nem messze egy kakukkfüves-kósboros igazi hegyi réten sátraztunk.A sátrat épp felvertük,és becuccoltunk az esö is elkezdett esni.És egész este esett,néha elég hevesen.Szóval reggel kénytelenek vagyunk csurom vizesen elcsomagolni a sátrat...Kis emelkedö után elértük a hegyek és fenyvesek ölelte tavat,ami bár párás az idő,igazán szép látvány.A hágó után Debar városig nagyrészt lejtök következtek,fenyvesek-hegyi patakok között,alpesi feeling.

Ezek a szakaszok, amiket általában tátott szájjal teszünk meg. Nincs fénykép, ami visszaadja a hangulatát. Beszűkülő völgyek, változatos növényzettel. A források, patakok hűvös vize átfolyik az úton, a kerék elporlasztja, felfrissít. Gyér forgalom. Néha egy-egy túlterhelt teherautó sofőrje dudál hosszan, ha találkozunk. Nekem még a dízelszag is jólesik ilyenkor...

Beérve a nem túl nagy,de annál nyüzsgöbb kisvárosba egy kis hangulatos vendéglöben "csevapcsit" (füszeres húsgolyók hagymával,pitával)rendelünk.Az albán határ közelségére utal,hogy az emberek jelentös része albánul beszél.Találtam egy netkávézót,irok haza,eközben Pisti albán leckéket vesz a pincérektöl.:)Tovább indultunk,de az idöjárással nincs szerencsénk,elkezd megint esni.Fél órát esik,aztán meg elö-elö bujik a nap,és újra esik.Sokszor meg kell állnunk,esöruhát le/fel venni,ami lassit a haladásban.Aztán 5 óra körül elhatározza magát az idö:besötétedik mintha este lenne,és elkezd ömleni.Pont útközben ,a" pusztában" kapott el minket,gyenge fél órát tekerünk a szakadó esöben mire egy kis faluba beérünk...(De már 3-an,ugyanis egy taggal bövült a csapat:egy kutya személyében.Kb egy jó 10 kilómétert jött velünk egy szürke,farkasra emlékeztetö barátságos kutya.)Persze a falu 2ik épülete (nem sok van) egy kocsma/kisbolt,gondoltuk le is horgonyozunk az esö végéig...ami végül nem jött el sötétedés elött.A kocsmától nem messze van egy lakatlannak tünő épület,az erkélyére pont nem ver be az esö,így a kocsmáros engedélyével (egy idös bácsi,tuti nem értette mit szerettünk volna,csak bólogatott hogy NO PROBLEM)felcuccoltunk a kb 5 négyzetméteres területre.Épp hogy a polifoamok elfértek egymás mögött az esövédett részen,a táskák,bicajok egész éjjel áztak a sokszor viharos széllel kisért esöben.Kalandos volt...

Van élet a kávé elött?

Magrovo tó,1220m

Az ebéd:cevpci

Ahogy egy táblának errefelé kinézni illik...

"Buksi",a megszelídült farkas

A menetrendszerinti délutáni frissitő...

05.08

Aztán reggel jött a meglepetés.A szomszéd erkélyről elöször egy,aztán két kíváncsi női tekintet kísérte figyelemmel ébredezésünket...Miután pár perc eltelte után sem lettünk megkövezve,beszélgetésbe elegyedtünk velük.Kiderült hogy ahol aludtunk az a fogorvosi rendelö volt hajdanán,és a hölgyek pedig-a doktornő,és asszisztense- az 5 falut ellátó szomszédos orvosi rendelöben dolgoztak.(Gondolom minden lehetöt megtettek,de a rendelö igy is elég szegényes felszereltségü volt,ide tényleg nagyon elkelne bármilyen anyagi segitség.Talán nemsokára meg is érkezik.)Indulás elött egy kávéval is megkínáltak,ami apróság ugyan,de a már eddig is tapasztalt makedón vendégszeretet újabb megnyilvánulása...
Mára az ohridi tó Albánia felöli megkerülése volt a fő célkitüzés.Struga,Mali Vlaj útvonalon haladunk,egy kissebb emelkedö után átlépjük az albán határt.A kutyánk keveselte valószinüleg a fejadagot,mert útközben egyszer csak lelépett.:)A határ után legnagyobb megdöbbenésünkre ismerös kép fogad:főutat jelöl a térkép,ehelyett köves földutat találunk csak...mint két éve a Skhorda tó partján.De félelmünk alaptalan volt,útépités volt csak,6-700 méter után megtaláltuk a föutat is.:)
A tavat joggal tartják egy jelentösebb turisztikai látnivalónak a környéken:a havas hegycsúcsok közt elterülő viztükör pompás látványt nyújt,szerintem felvehetné a versenyt pl:az olaszok büszkeségével a Garda tóval is...Emellett igazi kulináris csemege is várt itt ránk.Frissen,és helyben sütött pisztráng albán módra.Egy akváriumból magad foghatod ki a halat amit meg szeretnél enni,és a szakács (aki egyszemélyben a kocsmáros,és tulaj is)villámgyors kézmozdulatokkal kizsigereli,és már viszi is sülni.És persze az egész egy olyan helyen ahol a magyar "ÁNTSZ felügyelök" szivrohamot kapnának,de mi nem.Egy feles az arcba,és meg van oldva a fertötlenités.(Amugy is alapszabály:bárhol eszel a balkánon,bármit elötte egy pohár rövid kötelezö.Az ellen véd)A pisztángozás után Pogradec város következett,viszonylag könnyen eltaláltuk a Makedoniába visszafelé vezetö utat,és rövidesen el is értük a határt.Szerencsétlenségünkre belefutottunk egy rendkivül lelkiismeretes vámosba,aki tökéletes precizitással végezte munkáját...Igy teljesen lecuccoltatott minket a biciklikröl,az összes táskába belenézett de szomorú arccal (lehet a nylonban érlelt használt zokniaim közé is "beszagolt")konstatálta,hogy nem tud semmibe belekötni.Kb fél óráig boldogitottuk egymást,mire elengedett minket...
A nap végén felhöbe burkolozva megcsodálhattuk a Baba hegyet,másnapi célunkat is.

Az erkély,ahol átvészeltük az éjjeli égiháborút

Valahol útközben...(Globochica)

Hazafelé...(Albánia)

Valakinek kedvet hoztunk a túrakerékpározáshoz...

Az ohridi tó

05.09

A Baba hegy az Ohridi tó,és a Prespa tó között húzodó hegyvonulat,itt található a Baba hágó.A hágóhoz vezetö utat a térképünkön nagyon szerpentinesnek jelölték,amit már a szkopjei benzinkuton észrevettem,el is neveztük "Bélcsatornának".Szóval ezen kellett ma felbicajozni.Az idöjárás biztatónak tünt,igy örömmel vágtunk neki a "hágómászásnak". Útközben pazar panoráma nyilt az ohridi tóra,és az emelkedö sem volt olyan veszélyes,igy két pár perces pihenöt leszámitva "egyseggel" feltekertünk az 1600m körüli hágóig.Gyors hágófotó(nyomokban havat tartalmaz), sokat nem idöztünk,mert elég hüvös volt,és fújt a szél is.A lefelé útunk nem volt ilyen zökkenőmentes ,meglett az elsö defektünk.Amig Pisti szerelt én a térképet tanulmányoztam,és szemet szúrt egy érdekesség:az amúgy is útba esö Pelister Nemzeti Parkban a névadó 2603 méteres csúcs aszfaltos (?) úton megközelithetö.Az ilyen azért egyszerre felkelti az ember érdeklödését.Gyorsan meg is született a terv az út folytatására:A Magarevo nevü falu felé vesszük az írányt,keresünk valami alkalmas helyet ahol vagy megszállunk,de legalább is a cuccainkat biztonságban ott hagyhatjuk másnap,és cuccok nélkül feltekerünk a Pelister csúcsra/közelébe.De ahogy elérjük a hegy lábánál fekvö,kiszemelt települést a terv hamar füstbe megy:a falu vállalhatatlanul lepusztult,nem az a hely ahol az ember szivesen barátkozik...Mivel más alternativát hirtelen nem tudtunk kitalálni,folytatjuk útunkat Bitola (a görög határ) felé.A kellö sebességröl az egyre idegesitöbb számban elöforduló kutyák gondoskodtak...Egy réten találtunk sátorhelyet,pár sor az úton vezetett naplóból:"a szagunk olyan lehet már mint egy kutyamenhelyé,holnap mindenképp kell valami civilizáció,ránk férne egy kis felfrissülés.A cuccok is elég nyirkosak,de ma legalább nem áztunk meg."

A szerpentin ahonnan nézni szeretem:felülről...

Ez a divat 2013  (Baba-hágó)

05.10
Reggel kellemes meglepetésként ér minket:a sátorból kimászva gyönyörő derült ég,és végre szikrázó napsütés fogad.Az elsö ilyen ezen a túrán.A tegnap esti befejezés után (nem lesz Pelister-mászás)azért feldobta az embert,plusz a tudat hogy ma átlépjük egy új ország határát.Ráadásul nem is akármelyikét:Görögországét.(Ami ugye azért már valami.Legalább is az volt,főleg a magyar köztudatban.)Bár 5-6 nap alatt az ember keveset lát egy országból,még kerékpárról is,viszonylagos,és szubjektiv képet tud alkotni azért.Néha jót,néha rosszat...
A határ után az elsö településen a kúton térképet akartunk venni,de nem volt.Helyette volt egy kaukázusi juhászkutya az udvaron,majd pedig igenhamar a nyomunkban.A gazdája 5 méterre nyirta a füvet,de nem igen vett tudomást róla,hogy a házikedvenc habzó szájjal ugat,és épp arról filozofál melyikünket kapjon le elöbb a bringáról.Az oké,hogy görögök,meg hogy lazák,de ennyire?:)
Végül is térkép nélkül,és épen sikerült eljutni az elsö városba,Florinába.Szereztünk térképet,és egy gyros mellett kitaláltuk az útírányt is:Florinától Thesszalonikiig idösporolás végett a Balkan Flexi jegyet használva vonattal,onnan pedig a Halkidiki félszigeten keresztül az Athosz félszigetig.Onnan meg majd valahova...

Most szembesülünk azzal, hogy analfabéták vagyunk. Én legalábbis eddig valahogy abban a hitben éltem, hogy a görög ábécét csak tréfából hívják görög ábécének. Hogy annyi köze van Görögországhoz, mint a székelykáposztának a Hargitához és valójában fizikatanárok találták ki a diákok bosszantására. Hát nem, ezek tényleg így írnak.

Fejenként 5 euroval huzott le a kaller erre a 160-170 kilóméteres távra a bringaszállitásért,de ez a pénz nem valószinü hogy a görög államvasútakat valaha is gazdagitotta volna...
Még a vonaton érdeklödünk olcsó szállás után,és végül egy rocker forma srác ad használható infókat,leírta egy Hostel nevét,és cimét görögül,hogy az utcán megkérdezve könnyen megtaláljuk.Viszonylag könnyen meg is lett.

A jelzett szállodába a nem túl szimpatikus recepciós eldarálja a tarifát meg a házirendet. Amikor mondom neki, hogy van két kerékpárunk, amit nem szívesen hagynánk az utcán, nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy nem megoldható (dögöljünk meg!)... Szerencsére a környéken hemzsegnek a hasonló árfekvésű szállások. Lackó tíz perccel később vigyorogva tér vissza az utca másik oldalán lévő Hotel Europábol. Bicajok különteremben, két zár mögött pihenhetnek.
Amíg sörszerző útra indulok, Lackó szóba elegyed Tesszaloniki kb. egyetlen városi bringásával. Szokásos kérdések, viccelődés, ami belefér a nyelvi korlátainkba... Egyébként nekem is feltűnik, hogy több a szőkített maláj srácokból álló pár az utcán, mint kerékpáros. A sok százezres metropoliszban csak elvétve látni.

25 Euroért kaptunk egy teljesen korrekt szobát,és végre (majdnem egy hét után)normális fürdésre is alkalmunk nyilott.

A szobánk nagy örömünkre egy csendes mellékutcára néz. Az összes nálunk lévő kötelet és gumipókot kifeszítjük a nem túl tágas helyiségben. Úgy néz ki, mintha egy beszívott óriáspók birodalmában járnánk. Felakasztgatjuk a nyirkos sátrat, hálózsákokat és a mosott ruhákat. A 28'C-os levegő páratartalmát így sikerül 300% körülire növelni.
Kilenc óra körül kiderül, hogy a diszkónegyed kelős közepén vagyunk.

A vacsora sör után megokosodva kitalálom,hogy felkeresem a közeli netkafét,és az eddig hasznavehetetlen török térképek helyett rakok a GPS-re görög térképeket.Természetesen a kávézóban is toltam egy sört,így mint lenni szokott az agyamban aktiválodott "bármilyenröl-bármilyenre" szótár segitségével zökkenömentesen telepitettem görög nyelven a Mapsourche térképkezelö programot a gépre,és a térképeket a GPS-re.:)

Végre derült égbolt!Háttérben a Pelister csúcs...

05.11
Thesszaloniki egy bazi nagy város,a második legnagyobb az országban.Mi (pontosabban a szállásunk)pedig gyakorlatilag a közepén volt található.Tehát bármerre is indultunk,keresztül kellett menni az egészen.De végül is könnyen megbirkoztunk vele,a Langada-nak hivott sugárútról le sem kellett jönnünk-sőt az autópályán is mentünk egy 10est,amig elértük a kiszemelt "2" es számú főútvonalat-így a nap többi részében kelet fele tartunk.A táj dimbes-dombos,és meglehetösen kopár.A felhők eltüntek,helyette kaptunk jó kis szembeszelet,de hát ugye fő a változatosság.A főúttól nem messze terül el a kisebb Koronia,és a nagyobb Volvi tó,kicsit szinesítik a tájképet.Már majdnem kezdett unalmas lenni a délután,amikor megkaptuk a túra második defektjét,ezuttal Pisti bicajának a hátsókereke lehelte ki lelkét.Gyors szerelés,épp hogy elindulunk a nyomunkban 2 bicajost látok meg a távolban.(ritkaság,mert a görögöknél nem divat a hobbi kerékpározás,tehát a bicajoznak,akkor azt max a boltig/melóhelyig teszik)Bevárjuk öket,és ahogy közelebb érnek tünik csak fel hogy tandemmel vannak.Egy francia pár volt,akik lábon jöttek Lyonból,és Isztambulba tartanak.Szóval igazán RESPEKT nekik!!Ahogy a pár sem volt hétköznapi,a gép sem:Egy Hase Pino félig reku,félig túrabicaj tandem.Igazi kuriozum:)Közös fotó után elköszöntünk,és mindenki megindult hogy folytassa útját az aznapi cél felé.Nekünk ugyan konkrét célunk nem volt,csak az hogy megnézzük a tengert,és találjunk valami tuti sátrazóhelyet a tengerparton.Stravros falu útán egy lakókocsi mellett piknikezö idösebb bolgár házaspár mellett nézünk ki egy helyet,akik ugyan nagyon barátságosak voltak,de az ember 5 perc alatt is annyit beszélt hogy besokaltunk,és illedelmes elköszönés után valami átlátszó ürüggyel gyorsan olajra léptünk.Hasznos infóként annyit megtudtunk viszont,hogy az általunk meglátogatni kívánt Athosz Hegyi Köztársaságba való belépéshez az útlevél édes kevés lesz,már jóval a látogatás elött egy komoly procedúra szükséges az engedélyek megszerzéséhez...Kezd meginogni ez a tervünk is:)De sebaj,a nap végére találtunk egy jó kis tengerparti sátrazóhelyet,és a hatalmas sziklákon retsina (jellegzetes görög fehérbor) fröccsöt iszogatva vidáman zárjuk a napot...

Néhány tíz méterrel a tenger szintje fölött egy kecskejáráson találunk alkalmas táborhelyet. Körben macchiás bozót, az összes növény szúr és olyan illatot áraszt, mint egy herbária üzlet. Olajfák, pineák és valami apró levelű tölgy ad keretet a festői képhez.
Ennek a túrának már eleve „a cél maga az út” jegyében álltunk neki, hiszen a korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy a spontaneitás adja a legnagyobb varázsát. Valamint mindketten elég lusták vagyunk ahhoz, hogy az útikönyveket bújva, előre kidolgozzuk az útvonalat. Most, hogy már három olyan országot is érintettünk, ami szóba sem került az elindulásunk előtt, azt gondolom, hogy maximálisan tartjuk magunkat az elvhez... Nem meglepő ha magunkban csendben lemondtunk Törökországról.

A szégyenlös teknős

A francia bringás párral.

A naplementét már Görögországban láttuk

05.12
Reggel magunkhoz képest korán sikerült elindulnunk.Ezért megkeressük a térkép szerint az Olimpiada falu mellett fekvö ókori romokat.Bár nyilván az én hibám,de mivel én legalább pár oszlopföre,vagy ilyesmikre számitottam,kissé csalódást okozott az a pár gyengécske kis falmaradvány amit találtunk.(A túra során még egy hasonlóan jelentéktelen romba futunk bele,ugyhogy nem is eröltetjük az esetleges kitéröket)Viszont ha már erre jöttünk legalább a romkert melletti szabadstrandot kiprobáljuk,és az nem is okoz csalódást.Aztán folytatjuk útunkat a hires Athosz félsziget fele,mígnem Ierissos faluban (kb 5-10 kilométerre a "céltól"),szerb bicajosokkal találkozunk.Ők is a félszigetre kiváncsiak,de ők rendelkeznek a szükséges papirokkal,amivel mi nem.Tehát itt már biztosak voltunk abban,hogy ennek a látogatásunknak is löttek.(mivel eredetileg nem is Görögországba készültünk,az egész spontán alapon ment,maximálisan nem voltunk képbe az ilyen jellegü "fontos tudnivalókkal")További jó utat kivántunk nekik,és mi pedig ismét a térképünk tanulmányozására szorultunk,a további útvonal kiötlésére.(nemhogy B,de kb már az U tervnél tartunk)Nézzük meg az Olümposzt,meg Athént!Jött az ötlet.OK!Ehhez csak annyi dolgunk van,hogy eltekerünk Nea Moudania kikötövárosba,áthajózunk a Halkidikiröl valahova szembe a fő (Attika) félszigetre,és kész.Ehhez a tervhez igazodva mentünk a továbbiakban.Az már csak megszinesitette a délutánt,hogy az egyik faluból kifelejövet békés(?) útlezáró tüntetéshez serényen készülödö csoportot láttunk :SOS HALKIDIKI feliratú zászlókkal,pólókban.Néhányan csuklyát,arcmaszkot viseltek,gondolom fáztak....
Az út a tengerparton haladt,elég sokat aminek köszönhetöen összejött mára a több mint száz kilométer,és az 1300 méter szintemelkedés,holott nem voltunk a tengerszinttöl 300 méternél magasabban,és légvonalban nézve is nagyon keveset haladtunk.Estére beborult (mi meg ki),és jött egy gyors ,de intenziv felhöszakadás,az utakon patakként hömpölyög a viz.Sátorhelyet szerencsére nem kell keresnünk,mert találunk egy félkész házat,amihez az azt  körülvevö gaz alapján évek óta nem nyúltak,itt húzzuk ki az éjszakát.

05.13

Ma is korán indultunk,de nem kellett sok hozzá,hogy az idöelönyünkből veszteséget csináljunk.Nikitiben begurulunk pumpálni egy kútra,és a pumpa mellett egy máig ismeretlen tárgy kiszúrta Pisti bicajának hátsókerekét.Ezen már kénytelenek vagyunk kínunkban nevetni...ráadásul a tartalék belső is szarul néz ki,ugyhogy az én 26ostartalék belsömet rakja fel valahogy a 28as kerékre...De müködik:)
Aztán szerencsére ahogy beérünk Nea Moudania városba,hamar találunk is egy bicajos boltot,pótuljuk a hiányzó belsöt.A bolt neve Amsterdam ,egy nagyobbacska bringashop,jó arc tulajjal.Azt mondja,hogy jól látjuk,hogy görögországban nagyon nem divat bicajozni,talán az utolsó években indult be valami kis pozitiv változás..De hát ki tudja,ha egyszer ráéreznek ,mi lesz abból?:)
A kikötőbe érve ismét egy meglepi,csak nekünk.Nincs se hajó,se komp,se csónak,se semmi amivel át tudnánk kellni a a Mediterrán-tengeren.Csak Thesszalonikin keresztül.Nem mondom azt hogy örültünk a hírnek,de már meg sem lepödtünk rajta,számítottunk rá.Kitaláljuk,hogy kimegyünk stoppolni,elég nagy divat a kisteherautó,meg a pick-up terepjáró errefele,hátha valaki bevisz minket cuccostól Thesszalonikibe némi pénz ellenében.Nagyon nem volt kedvünk a dögunalmasnak igérkező 50km hez,ráadásul ismét fekete (szószerint) felhök gyülekeztek a horizonton.Egy óra stoppolás után feladtuk (egy fiatal srác állt meg valami kicsi autóval,esélytelen lett volna abba becuccolni).Igyhát pont ideért az esö is,beöltöztünk,és nekivágtunk a túra legkeservesebb 50 kilométerének.Elhanyagolt hétvégi házak között,szemétdombokkal diszitett rossz utakon,az elején esöben,utána szembeszélben.És az innen onnan feltünő kóborkutya-falkák csak a hab volt a tortán.

Alighanem ez a mélypont. Lackónál elgurul a gyógyszer, amikor egy bevásárlóközpontnál újabb kutyatámadást kapunk. Valami turistagettó szélén járunk. Esik, fúj az északi szél és már rég óta sötétben tekerünk. Odamegyünk egy benzinkúthoz ahol valami kiadó szobát hirdet egy tábla. Épp, hogy pofán nem röhög minket a tulaj, azt mondja nincs nyitva és a következő várost emlegeti. Nem akarunk odáig elmenni. Mielőbb vízszintesbe kerülni és aludni akarunk. Nem túl rózsás kilátások...

(elvileg)Ókori görög romok

Bringásbolt Nea Moudaniában

Sem a hajó,sem a stoppolás nem jött össze....

Alakul a buli

Ez lett a fekete felhők eredménye

05.14
Egész éjjel fújt a szél,de nem fogyott az ereje,maradt még neki pont annyi,hogy a maradék távon ne unatkozzunk Thesszalonikiig.Aztán ismét a nagyvárosi forgalomban találtuk magunkat.Az elején félelmetes,aztán ahogy ráérez az ember végül meg élvezetes ahogy halad a tömeggel.A vasútállomásra mentünk,hogy valamerre elmegyünk még vonattal,és onnan bicajozunk a maradék 2-3 napunkon.Ismét bebizonyosodott,hogy Görögországban nagyon rossz a vasúti közlekedés,egy ekkora városból mint Thesszaloniki alig jár vonat,a szomszédos Bulgáriába meg Makedoniába pedig abszolut nem...
De végül is kerékpárral vagyunk,itt ragadni nem fogunk,csak a Balkan Flexi jegyünk lesz kihasználatlan.Igyhát gyors mérlegelés után kifele bringázunk a városból,hogy észak fele haladva ismét Makedoniába érjünk.

Egyébként már nem is bosszankodunk azon, hogy 180'-os pofaszéllel megyünk végig. A vasút, amivel párhuzamosan haladunk egyébként egy nagyon zsír, kétvágányú pálya. Gondolom a fagyos macedón-görög viszony miatt nem közlekednek rajta személyvonatok. Policastroban egy finom gyros és valami innivaló mellett, békét kötünk a görögökkel. Semmi tengerpart, semmi antik rom, kellemes idő a modern belvárosban. Időben, jóllakottan kezdhetünk neki az esti programnak, a táborhely keresésnek.

Már áll a sátor ,és készül a vacsora amikor észreveszük,hogy a magas füben innen onnan kutyák szemei villognak a fejlámpák fényénél.Ne volt túl szivderitö érzés,jól megszorjuk öket kövekkel,téglákkal,(amit éppen találtunk)aztán végül is felszivodtak.Azért éjjel finoman fogalmazva éberen aludtunk,minden zajra felébredtünk.Még reggel is gázsprayvel,és egy jó erös botdarabbal felszerelve hagytam csak el a sátorhely környékét.

De ha már a kutyáknál tartunk:Alapjába véve tartok a kutyáktól sajnos,de igyekeztem legyözni a félelmemet,több-kevesebb sikerrel.(Az biztos,hogy aki nem birja valamennyire legyözni a kutyáktól való félelmét,az felejtse el a balkánt,mint úticélt,föleg kerékpárral.)Ebben a két hétben böven volt szerencsém különbözö "önvédelmi" módszereket tesztelni:Dazzer 2 ultrahangos kutyariasztó:egy nagy kalap sz@r,ráadásul drága is.Paprikaspray:végsö esetben müködhet,de akár kárt is tehetünk a kutyában,tehát nem túl állatbarát.Illetve az ösi kődobálás:olcsó,és elég hatékony is:)

Egy félméteres szerszámnyél utazik velem végig. Épp belefér az összecsavart polifómba; kutyaütőnek kereszteltük. Éles bevetés során eddig elég volt a fenyegetően lóbálni, csúnya szavak kíséretében. Jó az a kis biztonságérzet, hogy mindig kéznél van.

A hegyek már a határon túl húzúdnak

Valami nagy és kedves állat roncsai

05.15.

Nyilván a többször is elöforduló balszerencse,és az egyéb negativ tényezök is közrejátszanak,de nem voltam hasraesve Görögországtól.De véleményem szerint a Pisti sem.Igy a határátkelésnek kifejezetten örültünk,hogy ismét Makedoniában vagyunk.(Ahogy átérünk a határon ,egy taxisoför jön oda hozzánk érdeklödni merre-honnan-hova.Egy pár percet beszélgetünk vele,szimpatikus arc volt.De pl ilyennel G.o.-ban egyszer sem találkoztunk.)
Gevgelija az elsö város a határ után,megkeressük a vasútállomást,hogy a menetrenddel tisztába legyünk,majd a hazautazáskor szükségünk lehet rá.A resti egy kis szolid étterem,élünk is a lehetöséggel,és eszünk valami helyit.Kelleni fognak a kalóriák,ugyanis a hegyek fele folytatjuk útunkat,a Kozuf hegyi "sícentrumot" szereténk felkeresni.A lehangoló utolsó két nap után ismét olyan hely fele tartunk,amit szeretünk:hegyek irányába.A térkép két falut jelöl csak útközben,a másodikat sikerül kicsit jobban is megismernünk.Smdliva Voda a neve,aminek jelentésére hamar rájöhet az aki ide látogat.Magas ásványi anyag tartalmú forrás ered itt,jellegzetes záptojás szaggal...Amugy egy kicsike kis favágó falu,nagyrészt ideiglenes lakossal.A kisbolt(ami a kocsma szerepét is betöltötte,mint minden ilyen helyen)tulajdonosával ismerkedtünk össze,és mivel egyfajta közösségi hely volt ez, egy fél óra alatt találkoztunk itt szinte az egész faluval.De a szimpátia kölcsönös,estére szálláshelyet is kapunk:egy valamikor szebb napokat láthatott kis "üdülötelep" egy üres épületében.(nem a "komfortnak" örültünk csak-lényegében egy üres termet kaptunk,viz ,villany nélkül-hanem a gesztusnak)Nagyon örülünk,hogy ismét ilyen segitökész ,rendes emberrekkel hozott minket össze a sors.

El lehet mondani, hogy utunk során szinte mindenhol elboldogultunk az angol és a német nyelvvel, de itt csak a mutogatós és a ”jugó-cseszlovák”  egyvelegre szorítkozhatunk. Annak dacára, hogy csak néhány szóval tudunk kommunikálni, egészen jól eltársalgunk. Activitizünk ezerrel.

Vidám arcok a kocsma közelében

05.16
Reggel a kisboltban hagyjuk a cuccainkat (maximálisan nyugodt szivvel),és az igy súlycsökkent bicajokkal (szinte repülnek:)nekivágunk a hegynek.Kb 3 óra alatt tesszük meg a vadregényes tájon az utat.Az amúgy teljesen jó minöségü utat sokhelyen sziklaomlás dísziti,nagyobb jármüveknek eléggé megnehezitve a haladást.(néhol ugy leszűkül az út keresztmetszete,hogy személyautó is csak bajosan tud áthaladni)Maga a Kozuf sícentrum olyan 1600-1700 méteres magasságban fekszik,és ezt veszik körül a magassabb hegyek,a sipályák és a felvonók.A látvány persze nem mindennapi,a képek magukért beszélnek...Kis gyalogtúrával még egy "csúcshóditást" is beiktattunk.Megmásztuk a centrumhoz közel fekvö "CICI" hegyet.Igazából ezt a poént nem hagyhattuk ki.
Sötétedés elött egy gyenge fél óra alatt visszaereszkedünk a faluig (1000méter minusz),ahol este a vendéglátóinkkal közös sörözéssel zártuk a napot.Nagyon jó ötlet volt meglátogatni ezt a helyet,úgy érzem.

A Kozuf felé,az emelkedőn...némi sziklaomlásra utaló nyomokat lehet találni

Kozuf.

Ereszkedés...és búcsú a hegyektől...

05.17

Mint ahogy az lenni szokott,elöbb utóbb eljön a zárónap is.Ez a mai egy ilyen nap,sajnos.
Reggel idöben összecuccoltunk,és elköszöntünk makedón barátainktól,majd elindultunk le a hegyröl vissza Gevgelija felé,ahol a vonatraszállást terveztük.Már meg sem lepödünk azon ,hogy a kinézett reggeli vonat nem közlekedik Szkopje felé,nincs mese,ez ilyen,ez a balkán:)Igy délután 5 ig szabadprogram van a városban.Körbenézünk a belvárosban,képeslap írás,sörözés stb...nagy nehezen elment azért ez a potom 6-7 óra:)
Ezt a malört leszámitva a hazaút már zökkenömentesen zajlott.Szkopjétól fekvökocsival éjjel Belgrádig ,onnan másnap pedig csigatempóval Budapest Keletiig utaztunk.
Tanulságos volt hazafele a kerékpár szállitás is:ugyanis egyben hoztuk a gépeket,nem szétszedve.Lényegében csak a makedón,a szerb,és a magyar kallerokkal kellett kicsit bizniszelni...

Kb 48 óra vonatozás...(várakozásokkal együtt)De megéri...

Fekvőkocsi...nem túl kényelmes,de alvásra alkalmas.

SZUMMA:Makedónia egy újabb olyan ország ami nagyon belopta magát a szivünkbe.Akár bringával,akár hátizsákkal,de aki teheti ne habozzon-csomagoljon és menjen és lásson...!!
Ha esetleg segíthetek bárkinek a túrával kapcsolatban:kalmanlacko85@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.