A 2012 nyarán kihagyott Törökország túránkat idén májusban sikerült bepótolni,elég sajátos módon.A 12 naphoz képest a szokottnál ugyan kicsit kevesebbet sikerült letekerni,de sok izgalmas dologgal találkoztunk (emberek,helyek,ételek,italok)kétség kivül ez volt eddig a legkalandosabb túránk.Egy kis szépséghibája volt azért a dolognak:nem léptük át a török határt...hogyan is?

Lényegében a türőképességpróbáló balkáni (és magyar) vasúti közlekedés,és az ezekhez társuló némi balszerencse volt a fő oka.Terveink szerint BP-ről az Avala EuroCity vonattal mentünk volna péntek éjjel Belgrádig,onnan másnap Szófiáig,onnan pedig ismét éjjel Isztanbulig.DE a Zalaegerszeg-BP járaton összejött 30 perc késés miatt lekéstük az éjjeli Avalát,itt vette kezdetét a domino-effektus:)Azon felül hogy persze buktuk a helyjegyeinket,még  mehettünk ki a Keleti PU-ról az utolsó vonattal valamerre,hogy sátorhelyet találjunk,és ne a pályaudvar környékén kelljen az éjszakát eltölteni...(A gödöllöi állami telepek nevü megállónál szálltunk le-tökéletes sátrazóhely:)

Néha eszünkbe jut az az útiterv amit valahol a neten olvastunk. Egy hazánkfia gyakorlatilag percre pontosan megtervezte a törökországi utazását. Már első olvasásra hülyére röhögtük rajta magunkat, pedig akkor még csak kapiskáltuk , hogy mi is az a Balkán.
Nem hogy homokszemek kerülnek bele, hanem sziklák zúzzák össze pillanatok alatt azt a bizonyos gépezetet.

Az indulás első percei a továbbfejlesztett "bicajszállítóval"

Aztán szombaton "frissen és üdén" felültünk a délutáni Belgrádba közlekedő EuroCityre,és este 10-re oda is értünk a szerb fővárosba.(az utazás felért egy kisebb büntetéssel:a táj lehangolóan egyhangú,és a vonat nem ment nagyon többel 50km/óránál.szerencsére elég sört vettünk az útra)

Helyjegyünk nincs, a csomagokon ülve, fekve olvasgatunk. Próbáljuk elképzelni, mi vár ránk. A belgrádi pályaudvart valami koszos, zsúfolt hodálynak képzelem, ahol majd nem bírjuk lerázni magunkról a taxisofőröket, meg a „zimmer feriket” 

Tehát tisztában voltunk vele,hogy a belgrádi vasútállomáson leszünk kénytelenek reggelig csövezni,ezért nagyon megkönnyebbültünk amikor megláttuk azt:egy kultúrált,viszonylag tiszta ,és csendes hely,rendöri felügyelettel.Sőt:éjfélig kávézó,kisbolt és WiFi is volt.Mi kell még?

Még egy gyors „városnézést” is beiktatunk. Felváltva elmegyünk kajálni. Éjszakára zárják az állomás bejáratait, de a vágányok felől van egy kiskapu, onnan vissza lehet jutni. Még néhányan vannak rajtunk kívül itt, csomagokkal fáradtan. Látszik rajtuk, hogy hasonló cipőben járnak, mint mi. Alszanak a padon vagy csendben cigarettáznak, beszélgetnek...

.Igy reggel kipihenten ért minket a következő "koppanás"...Az otthon internetröl (hivatalos honlapról!) kinézett 7:50 es Szófiába tartó vonatot eltörölték,legelöbb este fél 10 kor lett volna.Ez egy egész napos várakozást jelentett volna a belgrádi állomáson,és természetesen még több idöbeli csúszást.Itt történt a jelentös változtatás amúgy is elég vázlatos útitervünkön:Akkor megyünk Szkopjébe,ott sem voltunk még,és onnan is lehet bicajozni...

Egy fél órával késöbb egy Balkán Flexi Pass nevü jegy boldog tulajdonosaiként már a vonaton zögyögtünk a macedón főváros felé.(utazni-vonatozni-vágyóknak érdemes utánnanézni ennek a jegynek,elég hasznos dolog.A miénk 88 euro volt,ami egy hónapon belül 5 egész napos utazásra jogosit fel a résztvevö országokon belül-Horvátország kivételével gyakorlatilag az egész Balkán félszigetre,és Törökországra érvényes)

Egy szimpatikus család,egy rocker srác meg a csaja és a kutyájuk,egy idös házaspár voltak útitársaink,többé kevésbe mindenkivel sikerült szóba elegyednünk.A csomagok és a szétszerelt bicajok pont felfértek a poggyásztartóra,igy zökkenőmentesen zajlott a majdnem 11 órás út...Este fél hét magasságában végre begördültünk az állomásra,és már innen is izgalmasnak tünt Szkopje:minden irányból hegyek veszik körül,biztató látvány..A bicajok egy óra múlva menetkészen,felmálházva várták az utat.Szemerkélö esöben,térkép nélkül (volt térképünk,csak nem ide..)nekivágtunk a városnak

Ez egy olyan helyzet, ami elég gyakran megesik és sokadik alkalommal is elég  ijesztő:  Adott egy (fő)város, térkép nincs, eső van. Sürgősen (ingyen)szállást és valami kaját kell keresni. Ilyenkor többnyire  szándékunk ellenére tekerünk néhány kört a belvárosban, majd meglátogatunk néhány nagyon lerobbant külvárost. Ezúttal is hozzuk a tervet. Háromszor-négyszer átkelünk a Vardar folyón. Egy helyi lazagyerek az útbaigazítás mellet meginvitál valami gyanús cigarettára. Udvariasan visszautasítjuk és elhaladunk egy cigánytelep irányába... Valami népünnepély is lehet. Fellobogózott autókaraván vonul a széles sugárúton nagy zajjal, dudaszóval. Az eső hol nekiered,  hol alább hagy. Végül egy benzinkúton, egy hibás kompresszorral a maradék levegőt is kiengedem a hátsókerékből... Lackó addig bemegy a shopba térképért

 A  térképen kivül kapunk szálláshelyet is szimpatikus boltos még egy viszonylag zárt helyet is mutat nekünk a kút mögött,ahol felverhettük a sátrat.Valami építési terület volt,de mi nagyon örültünk neki abban a helyzetben.

Sátorállítás közterületen 1.lecke

2013.05.06

Egy kikötése volt csak a kutasnak:reggel hétre rakodjunk össze,mert jönnek a munkások.Ennek maximálisan eleget téve,reggel 7 kor összepakolva egy kávé mellett a térképet tanulmányoztuk már.Az ország nyugati felén,az albán határ mellett végig 2000m feletti hegyek húzodnak,ideálisnak tünt egy látványos útvonalhoz,igy ebben a haladási írányban egyeztünk meg.Szkopjén nappal,és térképpel azért hamar keresztül jutottunk,Tetovo irányába haladunk.Az elsö látnivaló ami miatt teszünk egy kis kitéröt a Matka kanyon,és a Treska patakon levö erömű.Szép hely,fényképezgettük a kanyont és az eröművet,és ekkor a portás ember kiszólt hogy nem szabad ám!(Ipari kémkedés?)Na már az elsö nap lesittelnek?:)Aztán ahogy a völgyből kiértünk egy magassaban fekvö útra,jó rálátás nyilt a környékre:és bizony a falvanként magasodó minaretek emlékeztettek rá hogy erösen muszlim lakosságú helyen járunk...Útunkat folytatva,Tetovóba érve egy autószerelö mühelynél (van elég, a nyugatról behozott kicsit,és kicsit jobban sérült autókon van mit dolgozni)útbaigazitást kérünk Gostivar a következö nagyobb város felé.Egy elég vidám fickó jön segitségünkre,aki amint megtudja honnan jöttünk még egy magyar mondókával is elörukkol:B@zd meg a kecskét,kapsz érte tejecskét:)Jót derülünk rajta,de az útinfó sem hétköznapi:az autópályát ajánlja továbbhaladásra.Kissé hitetlenkedve,de elfogadjuk a tanácsát,így a viszonylag alacsony forgalmú útszakasz leállósávjában tesszük meg a gyenge 30kilómétert Gostivarig.A városban bevásároltunk, (a makedón "rakijából" is egy üveggel:)és megindulunk a Magrovo Nemzeti Park felé,ahol sátorozni fogunk

 Az első útbaigazítás...

Pálya az autópálya....

05.07
Este végül is az 1220 méteren fekvő Magrovo-tó tól nem messze egy kakukkfüves-kósboros igazi hegyi réten sátraztunk.A sátrat épp felvertük,és becuccoltunk az esö is elkezdett esni.És egész este esett,néha elég hevesen.Szóval reggel kénytelenek vagyunk csurom vizesen elcsomagolni a sátrat...Kis emelkedö után elértük a hegyek és fenyvesek ölelte tavat,ami bár párás az idő,igazán szép látvány.A hágó után Debar városig nagyrészt lejtök következtek,fenyvesek-hegyi patakok között,alpesi feeling.

Ezek a szakaszok, amiket általában tátott szájjal teszünk meg. Nincs fénykép, ami visszaadja a hangulatát. Beszűkülő völgyek, változatos növényzettel. A források, patakok hűvös vize átfolyik az úton, a kerék elporlasztja, felfrissít. Gyér forgalom. Néha egy-egy túlterhelt teherautó sofőrje dudál hosszan, ha találkozunk. Nekem még a dízelszag is jólesik ilyenkor...

Beérve a nem túl nagy,de annál nyüzsgöbb kisvárosba egy kis hangulatos vendéglöben "csevapcsit" (füszeres húsgolyók hagymával,pitával)rendelünk.Az albán határ közelségére utal,hogy az emberek jelentös része albánul beszél.Találtam egy netkávézót,irok haza,eközben Pisti albán leckéket vesz a pincérektöl.:)Tovább indultunk,de az idöjárással nincs szerencsénk,elkezd megint esni.Fél órát esik,aztán meg elö-elö bujik a nap,és újra esik.Sokszor meg kell állnunk,esöruhát le/fel venni,ami lassit a haladásban.Aztán 5 óra körül elhatározza magát az idö:besötétedik mintha este lenne,és elkezd ömleni.Pont útközben ,a" pusztában" kapott el minket,gyenge fél órát tekerünk a szakadó esöben mire egy kis faluba beérünk...(De már 3-an,ugyanis egy taggal bövült a csapat:egy kutya személyében.Kb egy jó 10 kilómétert jött velünk egy szürke,farkasra emlékeztetö barátságos kutya.)Persze a falu 2ik épülete (nem sok van) egy kocsma/kisbolt,gondoltuk le is horgonyozunk az esö végéig...ami végül nem jött el sötétedés elött.A kocsmától nem messze van egy lakatlannak tünő épület,az erkélyére pont nem ver be az esö,így a kocsmáros engedélyével (egy idös bácsi,tuti nem értette mit szerettünk volna,csak bólogatott hogy NO PROBLEM)felcuccoltunk a kb 5 négyzetméteres területre.Épp hogy a polifoamok elfértek egymás mögött az esövédett részen,a táskák,bicajok egész éjjel áztak a sokszor viharos széllel kisért esöben.Kalandos volt...

Van élet a kávé elött?

Magrovo tó,1220m

Az ebéd:cevpci

Ahogy egy táblának errefelé kinézni illik...

"Buksi",a megszelídült farkas

A menetrendszerinti délutáni frissitő...

05.08

Aztán reggel jött a meglepetés.A szomszéd erkélyről elöször egy,aztán két kíváncsi női tekintet kísérte figyelemmel ébredezésünket...Miután pár perc eltelte után sem lettünk megkövezve,beszélgetésbe elegyedtünk velük.Kiderült hogy ahol aludtunk az a fogorvosi rendelö volt hajdanán,és a hölgyek pedig-a doktornő,és asszisztense- az 5 falut ellátó szomszédos orvosi rendelöben dolgoztak.(Gondolom minden lehetöt megtettek,de a rendelö igy is elég szegényes felszereltségü volt,ide tényleg nagyon elkelne bármilyen anyagi segitség.Talán nemsokára meg is érkezik.)Indulás elött egy kávéval is megkínáltak,ami apróság ugyan,de a már eddig is tapasztalt makedón vendégszeretet újabb megnyilvánulása...
Mára az ohridi tó Albánia felöli megkerülése volt a fő célkitüzés.Struga,Mali Vlaj útvonalon haladunk,egy kissebb emelkedö után átlépjük az albán határt.A kutyánk keveselte valószinüleg a fejadagot,mert útközben egyszer csak lelépett.:)A határ után legnagyobb megdöbbenésünkre ismerös kép fogad:főutat jelöl a térkép,ehelyett köves földutat találunk csak...mint két éve a Skhorda tó partján.De félelmünk alaptalan volt,útépités volt csak,6-700 méter után megtaláltuk a föutat is.:)
A tavat joggal tartják egy jelentösebb turisztikai látnivalónak a környéken:a havas hegycsúcsok közt elterülő viztükör pompás látványt nyújt,szerintem felvehetné a versenyt pl:az olaszok büszkeségével a Garda tóval is...Emellett igazi kulináris csemege is várt itt ránk.Frissen,és helyben sütött pisztráng albán módra.Egy akváriumból magad foghatod ki a halat amit meg szeretnél enni,és a szakács (aki egyszemélyben a kocsmáros,és tulaj is)villámgyors kézmozdulatokkal kizsigereli,és már viszi is sülni.És persze az egész egy olyan helyen ahol a magyar "ÁNTSZ felügyelök" szivrohamot kapnának,de mi nem.Egy feles az arcba,és meg van oldva a fertötlenités.(Amugy is alapszabály:bárhol eszel a balkánon,bármit elötte egy pohár rövid kötelezö.Az ellen véd)A pisztángozás után Pogradec város következett,viszonylag könnyen eltaláltuk a Makedoniába visszafelé vezetö utat,és rövidesen el is értük a határt.Szerencsétlenségünkre belefutottunk egy rendkivül lelkiismeretes vámosba,aki tökéletes precizitással végezte munkáját...Igy teljesen lecuccoltatott minket a biciklikröl,az összes táskába belenézett de szomorú arccal (lehet a nylonban érlelt használt zokniaim közé is "beszagolt")konstatálta,hogy nem tud semmibe belekötni.Kb fél óráig boldogitottuk egymást,mire elengedett minket...
A nap végén felhöbe burkolozva megcsodálhattuk a Baba hegyet,másnapi célunkat is.

Az erkély,ahol átvészeltük az éjjeli égiháborút

Valahol útközben...(Globochica)

Hazafelé...(Albánia)

Valakinek kedvet hoztunk a túrakerékpározáshoz...

Az ohridi tó

05.09

A Baba hegy az Ohridi tó,és a Prespa tó között húzodó hegyvonulat,itt található a Baba hágó.A hágóhoz vezetö utat a térképünkön nagyon szerpentinesnek jelölték,amit már a szkopjei benzinkuton észrevettem,el is neveztük "Bélcsatornának".Szóval ezen kellett ma felbicajozni.Az idöjárás biztatónak tünt,igy örömmel vágtunk neki a "hágómászásnak". Útközben pazar panoráma nyilt az ohridi tóra,és az emelkedö sem volt olyan veszélyes,igy két pár perces pihenöt leszámitva "egyseggel" feltekertünk az 1600m körüli hágóig.Gyors hágófotó(nyomokban havat tartalmaz), sokat nem idöztünk,mert elég hüvös volt,és fújt a szél is.A lefelé útunk nem volt ilyen zökkenőmentes ,meglett az elsö defektünk.Amig Pisti szerelt én a térképet tanulmányoztam,és szemet szúrt egy érdekesség:az amúgy is útba esö Pelister Nemzeti Parkban a névadó 2603 méteres csúcs aszfaltos (?) úton megközelithetö.Az ilyen azért egyszerre felkelti az ember érdeklödését.Gyorsan meg is született a terv az út folytatására:A Magarevo nevü falu felé vesszük az írányt,keresünk valami alkalmas helyet ahol vagy megszállunk,de legalább is a cuccainkat biztonságban ott hagyhatjuk másnap,és cuccok nélkül feltekerünk a Pelister csúcsra/közelébe.De ahogy elérjük a hegy lábánál fekvö,kiszemelt települést a terv hamar füstbe megy:a falu vállalhatatlanul lepusztult,nem az a hely ahol az ember szivesen barátkozik...Mivel más alternativát hirtelen nem tudtunk kitalálni,folytatjuk útunkat Bitola (a görög határ) felé.A kellö sebességröl az egyre idegesitöbb számban elöforduló kutyák gondoskodtak...Egy réten találtunk sátorhelyet,pár sor az úton vezetett naplóból:"a szagunk olyan lehet már mint egy kutyamenhelyé,holnap mindenképp kell valami civilizáció,ránk férne egy kis felfrissülés.A cuccok is elég nyirkosak,de ma legalább nem áztunk meg."

A szerpentin ahonnan nézni szeretem:felülről...

Ez a divat 2013  (Baba-hágó)

05.10
Reggel kellemes meglepetésként ér minket:a sátorból kimászva gyönyörő derült ég,és végre szikrázó napsütés fogad.Az elsö ilyen ezen a túrán.A tegnap esti befejezés után (nem lesz Pelister-mászás)azért feldobta az embert,plusz a tudat hogy ma átlépjük egy új ország határát.Ráadásul nem is akármelyikét:Görögországét.(Ami ugye azért már valami.Legalább is az volt,főleg a magyar köztudatban.)Bár 5-6 nap alatt az ember keveset lát egy országból,még kerékpárról is,viszonylagos,és szubjektiv képet tud alkotni azért.Néha jót,néha rosszat...
A határ után az elsö településen a kúton térképet akartunk venni,de nem volt.Helyette volt egy kaukázusi juhászkutya az udvaron,majd pedig igenhamar a nyomunkban.A gazdája 5 méterre nyirta a füvet,de nem igen vett tudomást róla,hogy a házikedvenc habzó szájjal ugat,és épp arról filozofál melyikünket kapjon le elöbb a bringáról.Az oké,hogy görögök,meg hogy lazák,de ennyire?:)
Végül is térkép nélkül,és épen sikerült eljutni az elsö városba,Florinába.Szereztünk térképet,és egy gyros mellett kitaláltuk az útírányt is:Florinától Thesszalonikiig idösporolás végett a Balkan Flexi jegyet használva vonattal,onnan pedig a Halkidiki félszigeten keresztül az Athosz félszigetig.Onnan meg majd valahova...

Most szembesülünk azzal, hogy analfabéták vagyunk. Én legalábbis eddig valahogy abban a hitben éltem, hogy a görög ábécét csak tréfából hívják görög ábécének. Hogy annyi köze van Görögországhoz, mint a székelykáposztának a Hargitához és valójában fizikatanárok találták ki a diákok bosszantására. Hát nem, ezek tényleg így írnak.

Fejenként 5 euroval huzott le a kaller erre a 160-170 kilóméteres távra a bringaszállitásért,de ez a pénz nem valószinü hogy a görög államvasútakat valaha is gazdagitotta volna...
Még a vonaton érdeklödünk olcsó szállás után,és végül egy rocker forma srác ad használható infókat,leírta egy Hostel nevét,és cimét görögül,hogy az utcán megkérdezve könnyen megtaláljuk.Viszonylag könnyen meg is lett.

A jelzett szállodába a nem túl szimpatikus recepciós eldarálja a tarifát meg a házirendet. Amikor mondom neki, hogy van két kerékpárunk, amit nem szívesen hagynánk az utcán, nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy nem megoldható (dögöljünk meg!)... Szerencsére a környéken hemzsegnek a hasonló árfekvésű szállások. Lackó tíz perccel később vigyorogva tér vissza az utca másik oldalán lévő Hotel Europábol. Bicajok különteremben, két zár mögött pihenhetnek.
Amíg sörszerző útra indulok, Lackó szóba elegyed Tesszaloniki kb. egyetlen városi bringásával. Szokásos kérdések, viccelődés, ami belefér a nyelvi korlátainkba... Egyébként nekem is feltűnik, hogy több a szőkített maláj srácokból álló pár az utcán, mint kerékpáros. A sok százezres metropoliszban csak elvétve látni.

25 Euroért kaptunk egy teljesen korrekt szobát,és végre (majdnem egy hét után)normális fürdésre is alkalmunk nyilott.

A szobánk nagy örömünkre egy csendes mellékutcára néz. Az összes nálunk lévő kötelet és gumipókot kifeszítjük a nem túl tágas helyiségben. Úgy néz ki, mintha egy beszívott óriáspók birodalmában járnánk. Felakasztgatjuk a nyirkos sátrat, hálózsákokat és a mosott ruhákat. A 28'C-os levegő páratartalmát így sikerül 300% körülire növelni.
Kilenc óra körül kiderül, hogy a diszkónegyed kelős közepén vagyunk.

A vacsora sör után megokosodva kitalálom,hogy felkeresem a közeli netkafét,és az eddig hasznavehetetlen török térképek helyett rakok a GPS-re görög térképeket.Természetesen a kávézóban is toltam egy sört,így mint lenni szokott az agyamban aktiválodott "bármilyenröl-bármilyenre" szótár segitségével zökkenömentesen telepitettem görög nyelven a Mapsourche térképkezelö programot a gépre,és a térképeket a GPS-re.:)

Végre derült égbolt!Háttérben a Pelister csúcs...

05.11
Thesszaloniki egy bazi nagy város,a második legnagyobb az országban.Mi (pontosabban a szállásunk)pedig gyakorlatilag a közepén volt található.Tehát bármerre is indultunk,keresztül kellett menni az egészen.De végül is könnyen megbirkoztunk vele,a Langada-nak hivott sugárútról le sem kellett jönnünk-sőt az autópályán is mentünk egy 10est,amig elértük a kiszemelt "2" es számú főútvonalat-így a nap többi részében kelet fele tartunk.A táj dimbes-dombos,és meglehetösen kopár.A felhők eltüntek,helyette kaptunk jó kis szembeszelet,de hát ugye fő a változatosság.A főúttól nem messze terül el a kisebb Koronia,és a nagyobb Volvi tó,kicsit szinesítik a tájképet.Már majdnem kezdett unalmas lenni a délután,amikor megkaptuk a túra második defektjét,ezuttal Pisti bicajának a hátsókereke lehelte ki lelkét.Gyors szerelés,épp hogy elindulunk a nyomunkban 2 bicajost látok meg a távolban.(ritkaság,mert a görögöknél nem divat a hobbi kerékpározás,tehát a bicajoznak,akkor azt max a boltig/melóhelyig teszik)Bevárjuk öket,és ahogy közelebb érnek tünik csak fel hogy tandemmel vannak.Egy francia pár volt,akik lábon jöttek Lyonból,és Isztambulba tartanak.Szóval igazán RESPEKT nekik!!Ahogy a pár sem volt hétköznapi,a gép sem:Egy Hase Pino félig reku,félig túrabicaj tandem.Igazi kuriozum:)Közös fotó után elköszöntünk,és mindenki megindult hogy folytassa útját az aznapi cél felé.Nekünk ugyan konkrét célunk nem volt,csak az hogy megnézzük a tengert,és találjunk valami tuti sátrazóhelyet a tengerparton.Stravros falu útán egy lakókocsi mellett piknikezö idösebb bolgár házaspár mellett nézünk ki egy helyet,akik ugyan nagyon barátságosak voltak,de az ember 5 perc alatt is annyit beszélt hogy besokaltunk,és illedelmes elköszönés után valami átlátszó ürüggyel gyorsan olajra léptünk.Hasznos infóként annyit megtudtunk viszont,hogy az általunk meglátogatni kívánt Athosz Hegyi Köztársaságba való belépéshez az útlevél édes kevés lesz,már jóval a látogatás elött egy komoly procedúra szükséges az engedélyek megszerzéséhez...Kezd meginogni ez a tervünk is:)De sebaj,a nap végére találtunk egy jó kis tengerparti sátrazóhelyet,és a hatalmas sziklákon retsina (jellegzetes görög fehérbor) fröccsöt iszogatva vidáman zárjuk a napot...

Néhány tíz méterrel a tenger szintje fölött egy kecskejáráson találunk alkalmas táborhelyet. Körben macchiás bozót, az összes növény szúr és olyan illatot áraszt, mint egy herbária üzlet. Olajfák, pineák és valami apró levelű tölgy ad keretet a festői képhez.
Ennek a túrának már eleve „a cél maga az út” jegyében álltunk neki, hiszen a korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy a spontaneitás adja a legnagyobb varázsát. Valamint mindketten elég lusták vagyunk ahhoz, hogy az útikönyveket bújva, előre kidolgozzuk az útvonalat. Most, hogy már három olyan országot is érintettünk, ami szóba sem került az elindulásunk előtt, azt gondolom, hogy maximálisan tartjuk magunkat az elvhez... Nem meglepő ha magunkban csendben lemondtunk Törökországról.

A szégyenlös teknős

A francia bringás párral.

A naplementét már Görögországban láttuk

05.12
Reggel magunkhoz képest korán sikerült elindulnunk.Ezért megkeressük a térkép szerint az Olimpiada falu mellett fekvö ókori romokat.Bár nyilván az én hibám,de mivel én legalább pár oszlopföre,vagy ilyesmikre számitottam,kissé csalódást okozott az a pár gyengécske kis falmaradvány amit találtunk.(A túra során még egy hasonlóan jelentéktelen romba futunk bele,ugyhogy nem is eröltetjük az esetleges kitéröket)Viszont ha már erre jöttünk legalább a romkert melletti szabadstrandot kiprobáljuk,és az nem is okoz csalódást.Aztán folytatjuk útunkat a hires Athosz félsziget fele,mígnem Ierissos faluban (kb 5-10 kilométerre a "céltól"),szerb bicajosokkal találkozunk.Ők is a félszigetre kiváncsiak,de ők rendelkeznek a szükséges papirokkal,amivel mi nem.Tehát itt már biztosak voltunk abban,hogy ennek a látogatásunknak is löttek.(mivel eredetileg nem is Görögországba készültünk,az egész spontán alapon ment,maximálisan nem voltunk képbe az ilyen jellegü "fontos tudnivalókkal")További jó utat kivántunk nekik,és mi pedig ismét a térképünk tanulmányozására szorultunk,a további útvonal kiötlésére.(nemhogy B,de kb már az U tervnél tartunk)Nézzük meg az Olümposzt,meg Athént!Jött az ötlet.OK!Ehhez csak annyi dolgunk van,hogy eltekerünk Nea Moudania kikötövárosba,áthajózunk a Halkidikiröl valahova szembe a fő (Attika) félszigetre,és kész.Ehhez a tervhez igazodva mentünk a továbbiakban.Az már csak megszinesitette a délutánt,hogy az egyik faluból kifelejövet békés(?) útlezáró tüntetéshez serényen készülödö csoportot láttunk :SOS HALKIDIKI feliratú zászlókkal,pólókban.Néhányan csuklyát,arcmaszkot viseltek,gondolom fáztak....
Az út a tengerparton haladt,elég sokat aminek köszönhetöen összejött mára a több mint száz kilométer,és az 1300 méter szintemelkedés,holott nem voltunk a tengerszinttöl 300 méternél magasabban,és légvonalban nézve is nagyon keveset haladtunk.Estére beborult (mi meg ki),és jött egy gyors ,de intenziv felhöszakadás,az utakon patakként hömpölyög a viz.Sátorhelyet szerencsére nem kell keresnünk,mert találunk egy félkész házat,amihez az azt  körülvevö gaz alapján évek óta nem nyúltak,itt húzzuk ki az éjszakát.

05.13

Ma is korán indultunk,de nem kellett sok hozzá,hogy az idöelönyünkből veszteséget csináljunk.Nikitiben begurulunk pumpálni egy kútra,és a pumpa mellett egy máig ismeretlen tárgy kiszúrta Pisti bicajának hátsókerekét.Ezen már kénytelenek vagyunk kínunkban nevetni...ráadásul a tartalék belső is szarul néz ki,ugyhogy az én 26ostartalék belsömet rakja fel valahogy a 28as kerékre...De müködik:)
Aztán szerencsére ahogy beérünk Nea Moudania városba,hamar találunk is egy bicajos boltot,pótuljuk a hiányzó belsöt.A bolt neve Amsterdam ,egy nagyobbacska bringashop,jó arc tulajjal.Azt mondja,hogy jól látjuk,hogy görögországban nagyon nem divat bicajozni,talán az utolsó években indult be valami kis pozitiv változás..De hát ki tudja,ha egyszer ráéreznek ,mi lesz abból?:)
A kikötőbe érve ismét egy meglepi,csak nekünk.Nincs se hajó,se komp,se csónak,se semmi amivel át tudnánk kellni a a Mediterrán-tengeren.Csak Thesszalonikin keresztül.Nem mondom azt hogy örültünk a hírnek,de már meg sem lepödtünk rajta,számítottunk rá.Kitaláljuk,hogy kimegyünk stoppolni,elég nagy divat a kisteherautó,meg a pick-up terepjáró errefele,hátha valaki bevisz minket cuccostól Thesszalonikibe némi pénz ellenében.Nagyon nem volt kedvünk a dögunalmasnak igérkező 50km hez,ráadásul ismét fekete (szószerint) felhök gyülekeztek a horizonton.Egy óra stoppolás után feladtuk (egy fiatal srác állt meg valami kicsi autóval,esélytelen lett volna abba becuccolni).Igyhát pont ideért az esö is,beöltöztünk,és nekivágtunk a túra legkeservesebb 50 kilométerének.Elhanyagolt hétvégi házak között,szemétdombokkal diszitett rossz utakon,az elején esöben,utána szembeszélben.És az innen onnan feltünő kóborkutya-falkák csak a hab volt a tortán.

Alighanem ez a mélypont. Lackónál elgurul a gyógyszer, amikor egy bevásárlóközpontnál újabb kutyatámadást kapunk. Valami turistagettó szélén járunk. Esik, fúj az északi szél és már rég óta sötétben tekerünk. Odamegyünk egy benzinkúthoz ahol valami kiadó szobát hirdet egy tábla. Épp, hogy pofán nem röhög minket a tulaj, azt mondja nincs nyitva és a következő várost emlegeti. Nem akarunk odáig elmenni. Mielőbb vízszintesbe kerülni és aludni akarunk. Nem túl rózsás kilátások...

(elvileg)Ókori görög romok

Bringásbolt Nea Moudaniában

Sem a hajó,sem a stoppolás nem jött össze....

Alakul a buli

Ez lett a fekete felhők eredménye

05.14
Egész éjjel fújt a szél,de nem fogyott az ereje,maradt még neki pont annyi,hogy a maradék távon ne unatkozzunk Thesszalonikiig.Aztán ismét a nagyvárosi forgalomban találtuk magunkat.Az elején félelmetes,aztán ahogy ráérez az ember végül meg élvezetes ahogy halad a tömeggel.A vasútállomásra mentünk,hogy valamerre elmegyünk még vonattal,és onnan bicajozunk a maradék 2-3 napunkon.Ismét bebizonyosodott,hogy Görögországban nagyon rossz a vasúti közlekedés,egy ekkora városból mint Thesszaloniki alig jár vonat,a szomszédos Bulgáriába meg Makedoniába pedig abszolut nem...
De végül is kerékpárral vagyunk,itt ragadni nem fogunk,csak a Balkan Flexi jegyünk lesz kihasználatlan.Igyhát gyors mérlegelés után kifele bringázunk a városból,hogy észak fele haladva ismét Makedoniába érjünk.

Egyébként már nem is bosszankodunk azon, hogy 180'-os pofaszéllel megyünk végig. A vasút, amivel párhuzamosan haladunk egyébként egy nagyon zsír, kétvágányú pálya. Gondolom a fagyos macedón-görög viszony miatt nem közlekednek rajta személyvonatok. Policastroban egy finom gyros és valami innivaló mellett, békét kötünk a görögökkel. Semmi tengerpart, semmi antik rom, kellemes idő a modern belvárosban. Időben, jóllakottan kezdhetünk neki az esti programnak, a táborhely keresésnek.

Már áll a sátor ,és készül a vacsora amikor észreveszük,hogy a magas füben innen onnan kutyák szemei villognak a fejlámpák fényénél.Ne volt túl szivderitö érzés,jól megszorjuk öket kövekkel,téglákkal,(amit éppen találtunk)aztán végül is felszivodtak.Azért éjjel finoman fogalmazva éberen aludtunk,minden zajra felébredtünk.Még reggel is gázsprayvel,és egy jó erös botdarabbal felszerelve hagytam csak el a sátorhely környékét.

De ha már a kutyáknál tartunk:Alapjába véve tartok a kutyáktól sajnos,de igyekeztem legyözni a félelmemet,több-kevesebb sikerrel.(Az biztos,hogy aki nem birja valamennyire legyözni a kutyáktól való félelmét,az felejtse el a balkánt,mint úticélt,föleg kerékpárral.)Ebben a két hétben böven volt szerencsém különbözö "önvédelmi" módszereket tesztelni:Dazzer 2 ultrahangos kutyariasztó:egy nagy kalap sz@r,ráadásul drága is.Paprikaspray:végsö esetben müködhet,de akár kárt is tehetünk a kutyában,tehát nem túl állatbarát.Illetve az ösi kődobálás:olcsó,és elég hatékony is:)

Egy félméteres szerszámnyél utazik velem végig. Épp belefér az összecsavart polifómba; kutyaütőnek kereszteltük. Éles bevetés során eddig elég volt a fenyegetően lóbálni, csúnya szavak kíséretében. Jó az a kis biztonságérzet, hogy mindig kéznél van.

A hegyek már a határon túl húzúdnak

Valami nagy és kedves állat roncsai

05.15.

Nyilván a többször is elöforduló balszerencse,és az egyéb negativ tényezök is közrejátszanak,de nem voltam hasraesve Görögországtól.De véleményem szerint a Pisti sem.Igy a határátkelésnek kifejezetten örültünk,hogy ismét Makedoniában vagyunk.(Ahogy átérünk a határon ,egy taxisoför jön oda hozzánk érdeklödni merre-honnan-hova.Egy pár percet beszélgetünk vele,szimpatikus arc volt.De pl ilyennel G.o.-ban egyszer sem találkoztunk.)
Gevgelija az elsö város a határ után,megkeressük a vasútállomást,hogy a menetrenddel tisztába legyünk,majd a hazautazáskor szükségünk lehet rá.A resti egy kis szolid étterem,élünk is a lehetöséggel,és eszünk valami helyit.Kelleni fognak a kalóriák,ugyanis a hegyek fele folytatjuk útunkat,a Kozuf hegyi "sícentrumot" szereténk felkeresni.A lehangoló utolsó két nap után ismét olyan hely fele tartunk,amit szeretünk:hegyek irányába.A térkép két falut jelöl csak útközben,a másodikat sikerül kicsit jobban is megismernünk.Smdliva Voda a neve,aminek jelentésére hamar rájöhet az aki ide látogat.Magas ásványi anyag tartalmú forrás ered itt,jellegzetes záptojás szaggal...Amugy egy kicsike kis favágó falu,nagyrészt ideiglenes lakossal.A kisbolt(ami a kocsma szerepét is betöltötte,mint minden ilyen helyen)tulajdonosával ismerkedtünk össze,és mivel egyfajta közösségi hely volt ez, egy fél óra alatt találkoztunk itt szinte az egész faluval.De a szimpátia kölcsönös,estére szálláshelyet is kapunk:egy valamikor szebb napokat láthatott kis "üdülötelep" egy üres épületében.(nem a "komfortnak" örültünk csak-lényegében egy üres termet kaptunk,viz ,villany nélkül-hanem a gesztusnak)Nagyon örülünk,hogy ismét ilyen segitökész ,rendes emberrekkel hozott minket össze a sors.

El lehet mondani, hogy utunk során szinte mindenhol elboldogultunk az angol és a német nyelvvel, de itt csak a mutogatós és a ”jugó-cseszlovák”  egyvelegre szorítkozhatunk. Annak dacára, hogy csak néhány szóval tudunk kommunikálni, egészen jól eltársalgunk. Activitizünk ezerrel.

Vidám arcok a kocsma közelében

05.16
Reggel a kisboltban hagyjuk a cuccainkat (maximálisan nyugodt szivvel),és az igy súlycsökkent bicajokkal (szinte repülnek:)nekivágunk a hegynek.Kb 3 óra alatt tesszük meg a vadregényes tájon az utat.Az amúgy teljesen jó minöségü utat sokhelyen sziklaomlás dísziti,nagyobb jármüveknek eléggé megnehezitve a haladást.(néhol ugy leszűkül az út keresztmetszete,hogy személyautó is csak bajosan tud áthaladni)Maga a Kozuf sícentrum olyan 1600-1700 méteres magasságban fekszik,és ezt veszik körül a magassabb hegyek,a sipályák és a felvonók.A látvány persze nem mindennapi,a képek magukért beszélnek...Kis gyalogtúrával még egy "csúcshóditást" is beiktattunk.Megmásztuk a centrumhoz közel fekvö "CICI" hegyet.Igazából ezt a poént nem hagyhattuk ki.
Sötétedés elött egy gyenge fél óra alatt visszaereszkedünk a faluig (1000méter minusz),ahol este a vendéglátóinkkal közös sörözéssel zártuk a napot.Nagyon jó ötlet volt meglátogatni ezt a helyet,úgy érzem.

A Kozuf felé,az emelkedőn...némi sziklaomlásra utaló nyomokat lehet találni

Kozuf.

Ereszkedés...és búcsú a hegyektől...

05.17

Mint ahogy az lenni szokott,elöbb utóbb eljön a zárónap is.Ez a mai egy ilyen nap,sajnos.
Reggel idöben összecuccoltunk,és elköszöntünk makedón barátainktól,majd elindultunk le a hegyröl vissza Gevgelija felé,ahol a vonatraszállást terveztük.Már meg sem lepödünk azon ,hogy a kinézett reggeli vonat nem közlekedik Szkopje felé,nincs mese,ez ilyen,ez a balkán:)Igy délután 5 ig szabadprogram van a városban.Körbenézünk a belvárosban,képeslap írás,sörözés stb...nagy nehezen elment azért ez a potom 6-7 óra:)
Ezt a malört leszámitva a hazaút már zökkenömentesen zajlott.Szkopjétól fekvökocsival éjjel Belgrádig ,onnan másnap pedig csigatempóval Budapest Keletiig utaztunk.
Tanulságos volt hazafele a kerékpár szállitás is:ugyanis egyben hoztuk a gépeket,nem szétszedve.Lényegében csak a makedón,a szerb,és a magyar kallerokkal kellett kicsit bizniszelni...

Kb 48 óra vonatozás...(várakozásokkal együtt)De megéri...

Fekvőkocsi...nem túl kényelmes,de alvásra alkalmas.

SZUMMA:Makedónia egy újabb olyan ország ami nagyon belopta magát a szivünkbe.Akár bringával,akár hátizsákkal,de aki teheti ne habozzon-csomagoljon és menjen és lásson...!!
Ha esetleg segíthetek bárkinek a túrával kapcsolatban:kalmanlacko85@gmail.com

(Beszámoló egy 6 napos téli kerékpár-túráról)

„Tavasz volt ,vagy ősz vagy tél vagy nyár nem emlékszem már,tudja a halál...”szól az ismert sláger,ezzel ellentétben mi viszont nagyon is emlékszünk rá hogy biza télen volt-egészen pontosan 2013 januárjában-amikor nekivágtunk a már régóta tervezett téli túránknak.Természetesn a szokásos módon felcuccolva,bringákkal.Az  út célja egész egyszerüen csak ennyi volt:kicsit kipróbálni ezt a „nomád”  sátrazós csavargást havas-téli körülmények között is (mivel minden évszaknak megvan a maga szépsége-és ez teljesen igaz is).Íránynak pedig Csehországot,illetve a körülményektől függöen Lengyelországot (Krakkót) néztük ki,de a jól bevállt „aztán majd alakul” tervezéssel.

Az események dióhéjban:

01.14

Hétfőn délelőtt indultunk 10 óra magasságában Csornáról.A városban a felsózott utakra esett friss hó nagyon csúszott,az első párszáz méteren majdnem elestem,akkor már kezdett körvonalazódni bennem,hogy megint mibe vágtunk bele...És erre még jött egy katasztrófális ötlet (útrövidités természetesen) melynek köszönhetöen fél 1 kor 11 kilóméter megtételével büszkélkedhettünk (igaz ebből kb 6km-t  gyalogoltunk ,mert a 15 centis szűzhóban a kb 50 kilós felmálházott bicajokat tolni lehetett csak..)De a már emlitett sózott út és a rajta levő porhó kombinációja miatt a betonos úton is lassabban lehet csak haladni,meglehetősen csúszik még szöges gumikkal is.Szerencsére a pomogyi határátkelőig nagyon gyér volt csak a forgalom.Ausztriában érve szépen letisztított úton haladunk tovább északnak.Lassan ránk sötétedett,és a havazás is intenzivebb lett.Frauenkirchen előtt pár kilóméterrel egy rendőr megállít minket,és mondja hogy veszélyes sötétben és havazásban az úton bicajozni,ezért a faluig elkísér minket,de onnan ne menjünk tovább.Így rendőri kísérettel kiegészülve gurulunk be a faluba.Bár idővel még jól álltunk,megfogadtuk a tanácsot és az első sátorverésre alkalmas helyig mentünk már csak tovább.Itt aztán táborverés,főzés.A vacsora a lehült gázpalack miatt nagyon lassan készült el...(a téli sátorozással kapcsolatos,égy egyéb esetleg hasznos tapasztalatokra majd még külön kitérek)

Start előtti végső simítások...

„Vár ránk a síkság”...

Eddig jóóóó...

Türelem vacsorát terem.

Atomvillanás?vagy csak egy katalitkályha?

01.15

Kedd reggelre elállt a havazás,ködös szürke idő volt.De délutánra azért  egy kicsit kitisztult,így napos,enyhe-hátszeles időben tekertünk esti célunk a Mistelbach város mellett fekvő Asparn an der Zaya nevű falu felé.Itt már vártak minket,egy itt dolgozó zalaegerszegi srácnál szállást kaptunk estére.A mai nap átjöttünk a Duna hidon,(Hainburgnál) sőt a kitisztult délutáni időben a Kis Kárpátok nyugati vonulatai is feltüntek,lehetett azért kicsit nézelődni útközben...Ahogy áthaladunk a településeken az az érzésünk mintha nem is Ausztriában lennénk,nem az általunk megszokott „steril” falvak,hivalkodóan gazdag és giccses házakkal,valahogy egyszerübbek,szürkébbek.Persze ez csak egy egyéni, objektiv  megfigyelés...(De ha már megfigyelésekről írok meg kell említenem egy teljesen más jellegűt,egy ősi és azóta is töretlen sikerrel mükődő találmányt és hatását:a pálinkát mint folyékony télikabátot!:)Mert bizony ha az ember már átfagyott,akkor nincs más gyorsabban ható szer mint egy pohár meleg tea a termoszból,és  utánna egy korty pálesz a butykosból...)

A nap végén 8 óra körül elhagyva Mistelbachot és a napi 106 odik kilóméterünket,  kis útbaigazítás után megérkeztünk szállásadónkhoz.Itt a vacsora után lehetőségünk volt a vizes cuccainkat kicsit megszárogatni,és az elkövetkező napok időjárásjelentését is megnéztük,ami persze erős É-ÉK szelet és havat írt,a mi szempontunkból a lehető legrosszabbat.

Útközben I

II

III

Cateye 3000

01.16

Szerda  Ma délelőttre maradt még egy gyenge 40 kilóméteres szakasz  a cseh határig.Mikor a határhoz érünk ismerős hely fogad:3 éve májusban is ugyanennél a határátkelőnél léptünk Csehországba,meg is mosolyogjuk,hogy akkor mintha kicsivel zöldebb lett volna a környék.Breclavban nem időzünk sokat (bezzeg 3 éve az első benzinkútig bírtuk,már ott megálltunk egy üveg Staroprament Granat kedvéért:)pénzváltás és bevásárlás után haladunk Kyjov felé.Reménytelenül szürke időnk van,de azért így sem néz ki rosszul a táj,és legalább nem esik (sem hó-sem eső)Sötétedés előtt áthaladunk Kyjov-on és hogy a napi tervet teljesitsük ma is (mint minden nap) jön az „éjszakai” etap.(be is üzemelem a temetőmécsesből és egy fejlámpából eszkábált „hangulatvilágitást” a bicajon)Az időjárás is bekeményített estére:-4 fok van és megérkezett a beígért északi szél is.S hogy teljes legyen az öröm a nap végére belefutunk két 12% os emelkedőbe is.(Hófúvásban fejlámpával mászókázni:egy olyan dolog amit eddig még nem próbáltam-halmozott élvezet) Bár nem a kigondolt helyen,(Liskoveci tavak mellett)de végül is egy úttól beljebb eső fasor mellett táborhelyet verünk.Nem épp ideális a hely,a szél ellen abszolut nem véd,de ha van olyan helyzet amikor az ember értelmetlennek látja hogy tovább keresgéljen,akkor ez az volt.A gyorsan elkészült meleg vacsora után a hálózsákba bújva, és egy -a Lidlben véletlenül talált- nagyon  jó vörösbort (Chateau des Mille Anges)iszogatva már röhögünk a fél órával azelötti szívásokon.

Nosztalgiafotó

Valami nagy meg régi

Életkép vacsoraidőben

01.17

Csütörtök   Miután a szél egész éjjel tombolt,s reggelre sem csillapodott át kellett rágnunk a túra folytatását.Az eredeti terv szerint Lengyelországig mentünk volna,de mivel  legkésőbb hétfő estig haza kellett érnünk, az időjárás és a bizonytalan hazavonatozás miatt ezt nem vállaltuk be.Így Szlovákia (Ipolyság) lett az új úticél.S bár általában ragaszkodni szoktam/tunk a kitüzőtt cél eléréséhez,most be kellett látni,hogy ez a sokkal ésszerűbb választás.(öregszünk?)Látnivalóban a mai nap sem bővelkedett,igaz útközben volt egy vár-múzeum féle ,de azt meg nem néztük meg.(nem vagyunk nagy múzeum-fanok,a nevét is elfelejtettem a helynek sajnos)Annál jobban örültünk annak a kis vendéglőnek,ahol 200 koronából kedves kiszolgálás mellett egy igen finom kétfogásos ebédet kaptunk,egy korsó sörrel kiegészitve.A szél nem hagyott egész nap alább,de legalább nem szembe fújt.(mint ahogy fújt volna,ha Lengyelország mellett döntünk)Estére közel jutottunk a szlovák határhoz,így úgy döntöttünk hogy át is megyünk.Már teljesen besötétedett amikor az utolsó cseh falu (Stráni) előtt átkeltünk egy 600m körüli hágón.Önmagában ez nem nagy szám,de mivel nem igen számitottunk rá én 5 percenként a „baszki meddig emelkedik ez még” –et szajkóztam...Végül is átértünk Szlovákiába.Sátorhelyet csak második nekifutásra találtunk,így sikerült egy gyenge órát elvesztegetni,és 5-6 km pluszot csinálni...

Szélvihar után-közben-előtt

Tükörjégen mászóka,kezdőpálya

01.18

Péntek  Nove Mesto az első település ahova reggel beértünk,ez egy nagyobb város.Úgy döntünk hogy kihasználjuk,és reggelire eszünk valami meleget,amivel délutánig kitartunk.Így betértünk egy szimpatikus helyre,de kiderült hogy az csak italozó,és nincs konyha.Viszont rendes volt a pultos srác,adott egy szórólapot,és pizzát tudtunk rendelni.Egy jó háromnegyed  órát voltunk itt,s közben szemléltük a kinti hóesést,a buszmegállóban fagyoskodó embereket,és úgy általában a „kinti” világot...hát ,bizony így  sokkal rosszabb képet festett mint a bringáról nézve,ha épp nem lettünk volna már úton akkor nem biztos hogy lett volna kedvem útra kelniJ..Pedig aztán az út folytatását kifejezetten élveztem.Hatalmas pelyhekben esik a hó,az úton gyenge forgalom,a szögesgumi biztosan fog ,egész jól haladunk...Útközben ismét találkoztunk a számomra kissé retrónak ható „falurádióval” (Szlovákiában a legtöbb településen még valószinűleg megmaradt ez a fajta hírközlő rendszer,nem először halljuk már) amint egy katonai indulóra emlékeztető szignál után elrecsegte a híreket...Már csak 25 kilóméterre voltunk Nitrától,de ez a szakasz - egy főút-  volt talán a túra legdurvább része az útviszonyok miatt(jégborda,friss hó,forgalom—az összes olyan körülmény amit nem igen kiván az ember,ráadásul egyben..)Fokozott odafigyeléssel persze nem gáz,csak kellemetlen.(Este azért még megemlegettük).Nitráról gyorsan kiérünk,és sátorozó helyet is hamar sikerül találni.

Útviszonyok péntek délután...

01.19

Szombat  A már harmadik napja tartó térdfájásom nem igen akaródzik elmúlni-hiába „pácolom” a rozmaringos krémmel,aminek nagyon nem örülök,sőt...Pisti pedig a bőrnyereg alacsony hőszigetelési képességére panaszkodik,szóval kezdenek megjelenni a problémák.:)

Idővel nagyon jól állunk,van két egész napunk a maradék gyenge 100 kilóméterre Dejtárig (a végállomás)Így a reggeli összepakolás után megindultunk,az első pihenő egy Cifare nevű falucskában volt,természetesen a kocsmában.Pisti kikérte a reggelit (dvá pivó,dvá kává) a kocsmáros pedig mondta,hogy nyugodtan kérhet magyarul is....később a „reggelire” érkező vendégek is –egy kivétellel- magyarul beszéltek....Délután a nap is kisütött,ideális száraz hideg idő volt.Egy rövidebb pihenő (a térdem miatt) után ,alkonyat tájban értünk Magyarországra.És persze ahogy lenni kell,azért volt még egy slusszpoén:Drégelypalánktól a szó legszorosabb értelmében tükörjég boritotta az utat Dejtárig,így a végére még engedni kellett egy kis levegőt a gumikból,amik aztán így teljes felülettel,biztosan fogták az utat...

Este 8 órára értünk célba.

Csábos mosoly,csokievés után

Újra itthon

Össztáv:590km          Szint:kb 3800m

Tapasztalatok

Ide pár mondatban azokat az esetleg egy téli túránál hasznos dolgokat foglalnám össze,amik esetleg jól jöhetnek bárkinek,aki ilyesmi dolgon töri a fejét...(és hogy ne a nyakát..)

Étel-ital:

A megnövekedett energiaszükséglettel számolni kell,és amikor csak lehet érdemes melegétel formájában bevinni a kalóriákat a szervezetbe.Ha erre nincs mód ,akkor marad a banán,csoki,felvágott (és az új felfedezettünk az aldiban kapható 200grammos marcipán-massza.Kalóriabomba!)Lényeg hogy nem szabad spórolni vele...Alvás előtt is be kell tankolni,hogy legyen mit égetni a szervezetnek...a jó hálózsák fontos,de nem elég.

A termosz ,és a langyos-meleg víz ami a  napközbeni folyadékpótlást biztosítja,szintén nélkülözhetetlen.

Ruházat:

Talán ez az a rész ,amire úgy igazából nem lehet felkészülni,illetve nagyon nehéz.Ami általánosságban elmondható,hogy érdemes a három rétegű öltözködés elvét mind alul,mind felül követni:egy aláöltözet az izzadság elvezetésére,egy termóréteg (polár) középre,és egy héj réteg ami lehetőleg lélegző,szél és vízálló.De mivel útközben változnak a terepviszonyok,felfele megizzadsz,5 perc múlva a lejtőn vacogsz a ruhán felül kell a türőképesség is:)(Próbálkoztam amúgy többféle ruhakombinációval-nem színösszeállitás terén persze-és a fennt leírtak váltak be a legjobban.Túlöltözni sem érdemes,mert akkor emelkedő nélkül is megizzad az ember ,még minuszban is)Cipő terén a következő a helyzet:Shimano MT-91 es SPD bakancsban voltunk mindketten,egy jó zoknival egész elviselhető a helyzet,bár személy szerint nekem azért párszor fázott benne a lábam...Néha érdemes leszállni ,és egy kicsit sétálni,a vérkeringés fokozására,illetve a kamásli (lábszárvédő)is szigeteli a lábat,főleg a kényes boka-tájékon.Sapka:menet közben a bármelyik bringaboltban kapható sisak alatti sapka (kálvinjános style)-ha van akkor windstopperes-bőven elég.Kiegészítőként én használtam még egy síszemüveget (Uvex supravision),bolhán párszáz forintért kapható.,és jól bevált:fogta a szelet,és meglepő módon nem is párásodott be.Ja és persze egy jó kesztyű is nélkülözhetetlen!

Táborozás:

Sátorozás:na és akkor most jönnek a „mindenki másképp csinálja” részek.Itt aztán lehet kreativkodni...A sátorozás egy jól megválasztott (haha)  hellyel kezdődik.Lehetőleg ne legyen  szem előtt,és valamennyire közelitsen a vízszinteshez-talán a két alap szempont-a többi ízlés kérdése.Ha már megvan a hely,a sátor alapterületének megfelelő méretű helyen kitapossuk-tömöritjük a havat,lerakjuk a sátorlapot  (mi életmentő fóliát  használunk,elvileg szigetel is.A Decathlonban kapható,és a vastagabb verziója bevált tipus),és jöhet is a sátor.(mégegy reklám:a Quechua T2 es sátra télen is használhatónak bizonyult,alacsony és stabil,jól birja a szelet,és a szellőzése is OK)

Sátor fűtése:többféle megoldást is lehet találni,nekem egy Coleman katalit (benzin) üzemü kályhára sikerült szert tenni.A sátor természetesen hosszútávon nem tartja meg a meleget,de amig üzemel a kályha elég kellemes hőmérsékletet is el lehet vele érni.(mi mértük a szénmonoxidot is,azon kívül hogy van némi benzin szag a kályha használatakor,egyéb veszélyre nem kell számitani).Arra számitottam,hogy a „befütött” előtérben a ruhák is száradnak majd kicsit,de sajnos ez a számitásom nem jött be.Hátránya,hogy elég nagy helyet foglal.

Főzés:az igazi megoldás a benzin üzemű (vagy vegyes üzemű) főző lenne,de ez még hiányzik a készletünkből...Maradt tehát a palackos gáz,ami 0 fok alatt rettenetesen lassú,és gyenge hatásfokkal dolgozik.A benzin kályha melege segitett kicsit rajta.

Ruházat száritása:szerencsére eső áztatta ruháink nem voltak .Amibe pedig beleizzadt az ember az a táborépités-rendezkedés alatti 30-40percben megszárad ha magán hagyja (veszel fölé valamit még ha fázol),vagy ha nem ,akkor alvás előtt szépen a derékaljra kiteregetni,és arra jöhet a hálózsák...ilyenkor egy kicsit szigetel is lefelé.

Hálózsák,derékalj.A hálózsák szintén egy kényes kérdés,elsősorban a megvétele miatt.Másodrészben ha nem megfelelő,akkor nem csak nappal fázol,hanem éjjel is,és az olyanból  egy éjszakára is bőven elég,nem mondjuk egy vagy két hétre.Alternativ megoldást (mükődőképeset )nem tudok,ha valaki vásárlás előtt áll akkor a „Lestra:Arctic Extrem Ultra” vagy a „Lafuma:G.R.” mellett nyugodtan dönthet,beváltak (0 fokig  bátran tudom ajánlani a Tesco vastagabb Mummy zsákját,4500 ftért meglepően jól teljesit,és nagyon szép neonzöld szinű).A derékalj nagyon fontos,mert lefele a legtöbb a hőveszteség a földön alváskor.Egy polifoam jó,de a kettő még jobb,vagy a felfújható (önfelfújó?)  derékalj.Tapasztalat szerint még a dupla polifoam alatt is jelentősen kiolvadt a hó reggelre a sátor alól.Elvileg a hálózsákot hagyni kell pár naponta kiszellözni (nem csak a szagok miatt) ,mi persze nem hagytuk,az utolsó reggelen már érezhetöen nyirkosak voltak.

Garmin GPS:az openmtbmaps.comról ugyan lehet ingyen letölteni térképeket,de nem túl részletesek,másrészt a bekapcsolt készüléknek is jelentősen megnő ebben a hidegben az étvágya....

Szögesgumi:talán a legérdekesebb,és egyik legfontosabb kelléke a téli bringázásnak.Mindkettőnknek Schwalbe Marathon Winterje van.,jó cucc,korlátokkal.Elvileg a teljes nyomáson érdemes a hó,és jégmentes utakon használni (van így is egyfajta hangja),és a nyomás csökkentésével értelemszerüen egyre jobban leérnek ,és fognak a szögek is.Tükörjégen,alacsony nyomással nagyon durván fog,viszont a csúszos porhó (főleg ha az alatta sózva van) „ellen nem véd”.Ott csak az egyensúlyérzékre lehet támaszkodni... A szögek azért fogynak belőle,de 50es csomagban kapható külön is.

S végül:Sárga hó a sátor körül:teavízhez ,mosakodni ,forralni nem ajánlom.

KÖSZÖNET:

KATINAK,JANÓNAK,FERKÓNAK ÉS AZ ŐRANGYALOKNAK!!!!!!!!!!!!!!

Aug.25.

Tanulva a tegnapiakból,ma reggel bevásároltunk becsületesen,és jól megreggeliztünk.

Mojkovactól a főút folytatásán jöttünk Zabjlak írányába,a forgalom szerencsére elég gyér.A táj tetszetős,a Tara kanyon mellett jövünk.Olyan mint Ausztria,csak nincsenek kerti törpék.:)

Délelőtt átléptük a túra alatt megtett 8848m szintemelkedést,tehát meglenne a Mt. Everest,legalább is magasságbanJAzért örömünkben egy kis kortyot ittunk a velünk cipelt albán Szkander béges konyakból.Amúgy azért nem gondolkodunk az igazi Mt.Everest meghóditásán,mert tudomásom szerint arrafelé a levegőnél csak a sörkimérés ritkább...Az meg nem jó.

Szépen haladunk ma,egy helyen a patak mellett csoportosulás,megnézzük mi az,hát turisták ,mindenki fotózkodik-készülnek a képek az iwiwre,meg a fészbukkra..Itt beszélgetünk pár szót magyarokkal először.Egy motorossal és barátnőjével.Aztán a folytatásban ismét kemény mászoka következett.11 km 7-8% os emelkedőn.Amúgy a klima megváltozott kissé,nincs már az anagyon meleg,észre is vesszük,jobban megy a bringázás.Meg valószinű az is jót tett ,hogy ma normális mennyiségüt ettünk.Beértünk Zabjlakba,egy kisboltba vettünk egy sört.Itt történt meg a túra egyetlen ellenünk írányuló atrocitása.A roppant barátságtalan boltosnő elvette alólam az üres sörösládát amire le mertem ülni az utcán,és valamit mondot mellé,amit nem értettem.talán jobb is ígyJ

Mivel ez egy nemzeti park,és bár helyünk bőven lett volna a vadkempingre,úgy döntöttünk ,hogy bemegyünk és a kijelölt helyen sátrazunk,pénzért.Hát mondjuk 6euro volt összesen kettőnknek ,nagyon nem lehuzosak ilyen téren az tuti.Ráadásul nagyon jól is nézett ki a kemping,bár sík terepet nem találtunk sátorhelynek...

Holnap egy fehér uton probálunk meg átvágni a hegyen A boszniai határ írányába,de a mi térképünk jelzései elég bizonytalanok.A melletünk sátrazó német srácoktól  kérek térképet,azon már jobban látszik,hogy tutira van ott út,ahol menni akarunk.Szerintem a holnapi napunk bővelkedni fog látnivalókban...

Mojkovac-Zabjlak

Táv:81km               Szint:+1200m

A Tara kanyon

Furcsa

sikló

A Tara-hídnál bohóckodunk

Aug.26

A kempinget elhagyva reggel jól bevásároltunk,mert ha a hegyeken keresztül megyünk Boszniába,akkor útközben tuti nem lesz bolt.Szerencsére hamar megtaláltuk a kis erdei utat is ami CRNA Gora falucskáig vezetett.Ez még betonos út volt.A táj lenyügöző,mintha az Alpokban járnánk.Gombát is látunk szép számmal.Sőt egy helyen megállunk áfonyát ,meg málnát legelni.Nem is gondoltam volna hogy ilyen magasan nől málna-már majdnem 1800m en voltunk akkor-de az ize alapján jól érezheti itt magát.Végül 1950ig jutunk,itt lesz egy hágó.Nem sokkal utána beérünk Crna Gora falucskába,eddig tart a beton út.Kis hegyi falu,puritán épületekkel,kis istállókkal,és pásztorokkal.Kedves emberek laktak itt is,egy helyen vízet kérünk,és még süteményt is kaptunk.Persze kíváncsiak honnan jöttünk,hová megyünk,s mi szívesen el is meséljük,amennyire kézzel-lábbal ,kis angollal lehet.Elköszönünk,de mondják,hogy az út további része már macadám út lesz(ez köves földútat jelent a helyieknek)és hogy meredek lesz.Valóban egy csodaszép kanyonon kell átkelnünk.Ezen a „macadam” úton lefele is nagyon óvatosan kell menni ilyen felmálházott bringákkal.A fékek folyamatosan dolgoznak,olyannyira hogy meg kell állni hűteni a felnit,mielőtt túlságosan felmelegedik,és defekt nem lesz.Kicsivel több mint 300 métert süllyedtünk így,amit aztán a másik oldalon vissza kellett dolgozni.Kalandos volt.De elértünk Trsa ba,ez szintén egy pár házas kis település.De volt egy kocsma,persze ide beültünk.Tanakodnunk kellett ,hogy hol aludjunk,mert erősen dörgött ,és cseperget az eső is.Itt a kocsmában pedig egy úr nagyon ajánlgatta a bungalo-it.8euro-t kért érte összesen,úgyhogy végül belementünk.Támogattuk a helyieket egy kis pénzzel,meghát azért esőbiztos helyen aludni nem olyan rossz dolog.Persze kb ahogy becuccoltunk a kecóba ,arra a felhők is eltüntek,de hát már nem illet visszatáncolni a dologtól.Amugy vacsora után elég jól lehült a levegő,az óra szerint 13 fok van.

Zabjlak-Trsa

Táv:49km Szint:+1210m

Crna Gora

A durmitor elszigetelt

egyik kis

falva

Átkelés

a kanyonon.

Akár az Alpokban

Aug.27. 

A fullos bungalóból reggel hamar kicuccoltunk,és utunk vettük Bosznia felé.A nap első felében végig lejtős volt az út.A táj ámulatba ejtő.Látjuk fentről a Pivsko tavat,ez egy felduzzasztót folyó,amit majdnem Boszniáig követni fogunk.Lefelé az út nagyon kanyargós,baromira élvezem,meg egy kicsit meg lehet engedni a bicajokat ,ahol belátjuk az utat.Van feelingjeJ

Kusevonál van a határ,itt vagány magyar motorosokkal találkozunk.Olyan csavargók mint miJSőt kiderül ,hogy Albánia felé már elkerültek minket.Ja majdnem elfelejtem:MZ vel tolják.

Átértünk a határon,Foca-ban ittunk egy sört,meg egy kávét.A hangulatos helyről hangulatos balkáni harmonika-zene szürödik ki,igaz csak a rádióból.Egy kerekesszékes úr fizet nekünk még egy sört,elismerésül valószínüleg,nem igen látni errefele bringás turistákat.Megköszönjük a kedvességet,s bár lenne kedvünk még maradni,tudjuk hogy ma még haladni kell.Estére maradt még azértegy kis mászóka,De a tervezettel ellentétben csak Kumjenovici faluig jutunk.(ez egy akkora „falu” ,hogy a google maps nem tudja hogy létezik ilyen)Egy bácsitól érdeklődünk,aki az utcán üldögél egy sörpad féle mellett,hogy lehet e az erdőben sátorozni,vannak e aknék stb...Ő meg invitál minket hogy igyunk valamit ,meg beszélgessünk.Így aztán ittunk egy kis sört,és beszélgettünk egy fél órát az öreggel.Németül tudott,mesélte hogy Ausztriában is dolgozott teherautón,meg hogy épült egy nagy házat ,amit a háborúban felgyújtottak(mutatta is),de a legbüszkébb arra volt ,hoogy két felesége vanJ(annyira azért nem győzőtt meg,inkább maradok a jó öreg kereszténységnél,és a megengedett sörnél)

Szóval a bácsi megengedte ,hogy a kertjében sátorozzunk.Bár egy kicsit megbántuk,mert a tanya összes kutyája minket ugatott egész éjjel....De még mindig jobb mint az akna.

Trsa-Kumjenovici

Táv:95km          Szint:1078

Magyar csavargók

Gagula

Asimmel

Aug.28-29

Hát ez a kaland is erősen a vége felé közeleg...sajnos megállithatatlanul...

Az utolsó nap,amit ezen a Balkán-túrán bringán töltünk...

Reggel nem túl frissen ébredtünk..Ketten összesen aludtunk egy órát a kutyaugatás miatt kb..

Egy kávét ittunk Gagula Asimnál(így hívták a szállásadónk)És megörökitettük velünk és öreg Mustafa barátjával egy közös fotón.Majd elköszöntünk.Mondta,hogy az ő házától Szarajevó 60 kilóméter,de még addig meg kell mászni a hegyet ami 10 kilóméteren keresztül emelkedik.Így „reggelire” letoltunk ilyen homokos földúton 10km mászókát.600m szintemelkedés lett a végeredmény.De legalább a nehezén túljutottunk.Elég hamar be is értünk Szarajevóba,de szerencsére nem kellett nagyon be menni.Egyikünk sem csipi a nagyvárosokat,úgyhogy inkább lemondtunk a történelmi látnivalókról.(arra találták ki a Google képkeresőjét kb)

Visokoba kb 17:00 ra értünk.

Még mielőtt kimentünk volna a vasútállomásra szuvenir vásárlás következett.természetesen ez kimerült 10 dobozos sarajevsko pivo-ban.Magyarázat:mi is meg akik kapják is tudjuk hogy ez jobb választás volt ,mint mondjuk tíz pár piramisos zokni vagy hütőmágnes stb...:)a végére még egy  poén:pofátlanul bekéredzkedtem Visoko legmenőbb szállójába zuhanyozni.Mondtam,hogy nem akarok itt aludni,mert nincs rá pénzem ,viszont már 12 napja bringázom és ráférne az aurámra egy kis frissités...Bejött a duma,mind a ketten lezuhanyozhattunk ingyen.

Ezután irány a vasútállomás,ahol már „csak” a kerékpárok elcsomagolása volt a feladat.

A kartondobozokat is megőrizték,sőt a hab a tortán este 10 körül kiszólt az állomásfönök,hogy ne csövezzünk már a vasútállomáson,inkább beengedett minket egy addig bezárt helyiségbe (jegypénztár szerű) aludni...

Kumjenovici-Visoko

Táv:92km               Szint:+875m

Össztáv:983km                          Össz.szint:+12.960m

Aug.29

Reggel gyenge félóra késsésel megérkezett a Dalmácia IC.Ügyesen felcuccoltunk.Majd végigültük a túra második legmegterhelőbb napját...(az első az idevonatozás volt)

Összeségében egy rendkívül élménygazdag túrát sikerült végigcsinálni ebben a két hétben.

Aki érez magában egy kis bátorságot,annak csak ajánlani tudom,menjen el,és ismerje meg ezt a rendkívüli vidéket...

Az árak kb ott vannak mint nálunk,illetve a szállások jóval olcsóbbak.

Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok,ha tudok vele esetleg az utazás előtt segíteni.

A címem:kalmanlacko85@freemail.hu

Hát eltelt egy év megint,elérkezett az augusztus vége,nincs más hátra:NYEREGBE!!!

 

Az első aknára figyelmeztető tábla amit láttunk.Aztán láttunk még ezen kívül sajnos rengeteget.

 

Pásztorszállás

 

Az aknatérkép amit Davidtől kaptunk.A piros ahol lehet akna,a kék ahol már hatástalanít

Boracko

Akietlenségében(sőt talán attól) is ámulatba ejtő táj.

Igazi hegyi

Sült

A 

Iszik

Az akna

Legalább olyan meglepettek voltak,mint mi...

Útközben...

A domb

Készül

"Na Öcsi,

A főút.

Egy igazi albán

Skhodra-

Mala kanyon

2010.08.23

Franciaország., Monteliér                                              22:54

..Hát elindultunk…Igazából ennek a hangulatában telt a mai nap.Meyrasban nagyon jól éreztük magunkat Janóéknál, Sajt és bor kóstoló hegyek.:)Megismerkedtünk a panzióban lakó többi magyarral is.szintén nagyon jó arcok.Két látványos helyre is elmentünk fürdeni (az egyik nevét sem tudom most hirtelen,de majd otthon utána nézek*)Szóval jól telt a szombat-vasárnap.(ja:negatívum-itt sem lett Rohloff olaj-szerintem talán nem is létezik)Ma kicsit csúszott amúgy a reggeli kelés,de kb.10:30-ra  menetkészek voltunk.A nagy kapkodásban,és úti lázban a Janóékon kívül senkitől sem köszöntünk el-elfelejtettük…

Az úton említésre méltó dolog  talán csak  a kezdet:az első emelkedőket nehezen vettük.Egy helyen meg is kellett állnom,nagyon erőtlennek éreztem magam.(egy energiaital helyrehozott)Az időjárás: kicsit fülledt a levegő,de elviselhető.Ma nem másztunk sokat,de kezdetnek elég is ennyi…Élelmünk két 800 gr os konzerv,és pár kísérő volt.Amúgy meglepő módon élvezhető ízűek voltak ezek a készételes cuccok (még hidegen is).Az éjszakát egy akácosban töltjük Montélier mellett.Sátrat vertünk(nem egy hü de jó táborhely) most kicsit csepereg az eső…Idebenn viszont 27 fok van.Már hulla vagyok,az alvással nem lesz gond…

*Utána néztem:Az egyik a la point  de diable.Az ördög hídja…

Mászás:890m,süllyedés:-965           bruttó idő 9:46

Itt a hazatérést ünnepeljük.A poén az hogy még el sem indultunk...

Az első emelkedőket kicsit nehezen vettük.Itt kb. egy liter vízet csavartam ki a pólómból.

Az első táborhelyünk.

08.24                                           23:31

Reggel sikerült hamar felébredni.7:05 kor már neki is álltunk a reggeli szertartásnak(reggeli ,tea,rakodás,sátorbontás stb.)Persze azért nem kapkodtunk így 9 lett mire elindultunk.Meleg van és nagyon párás az idő,lóg az eső lába.Az úti cél Grenoble városa.Haladunk szépen,kis mászás ,kis lejtő,ezek váltakoznak egész nap.Útközben dióültetvények mellett gurulunk.Rengetek van .és furcsa ,de öntözik őket.Pontban délben állunk meg ebédelni.A menü :disznósajt,bagett,sajt ,sör.(brutális méretű bagettek vannak erre felé..nem is tudom hogy eszik  közösen a család egy asztalnál ekkora valamikkel Különösebb extra történés nélkül jutottunk Grenoble-ba.(ja,jut eszembe,majdnem felmentünk az autópályára,már a felhajtón kolbászoltunk amikor ledudáltak minket)Aztán egy szép folyóparti bringás úton érkeztünk  a városba.(kicsit rontott a látványon,hogy komoly cigánytelep alakult ki a bringaút mellett…hát nem tekernék itt este)A városban tanakodás a térkép felett,merre tovább holnap.Lényeges volt megtervezni,mert akkor arra fele kell elhagyni a várost és intermarchét keresni.Döntés:a rövidebb de emelkedős helyett a folyóvölgyi de hosszabb utat választottuk.Egy kicsit hosszúra nyúlt bevásárlás után irány kifele a városból,és esti sátorhely keresés.Teljesen beépültek  az út melletti részek,nem találunk ideális helyet.Már sötét van,egy buszmegállóban vacsora.Kicsit új erőre kapva úgy határozunk,hogy addig megyünk amíg valami erdőt nem találunk.Aztán hamar lett:egy rét,és takarást nyújtó kis bokros rész..sátorverés,sör ,alvás…

Mászás:655m,süllyedés 590m                    bruttó idő:12:00

 Már reggel meleg volt az idő,és elég párás.

 Útban Grenoble felé...az autópályán:)

 Találtunk egy kincset:Cannondale tandem!(Daniel Cattin kerékpárboltjában)

Grenoble (alsó kép)

08.25  Szerda

Ma van a harmadik nap,Pisti szerint ma van a vízválasztó(ma megutáljuk az egészet:)Amúgy gyors táborbontással indult a nap.Tiszta pára minden,a fű is olyan mint ha egész éjjel esett volna.A reggeli az első faluban volt.Krumplifőzelék konzerv,száraz kenyérrel.aztán elmentem WC-re egy kávézóban.Igazából ez magában nem poénos,de az már igen hogy szótárral vágtam neki a kalandnak.szerencsére rövid idő alatt megértették mit akarok,így nem történt nagyobb baj.:)Egy órával később Pisti a szótár helyett a fejlámpát választotta neki nem kellett kérdezősködni,viszont vak sötét várt rá azon a helyen…Egyébként a pedált jól nyomtuk egész 2 ig akkor ebédszünet.A boltba felváltva jártunk ,valaki mindig kinn maradt a bringákkal.Kb egy bevásárlásunk 10-12 euró volt.(két főre)Általában csokit,sajtot,valami konzervet,energiaitalt,egy kis sört,és ásványvizet vásároltunk.Ez így persze nem túl egészséges,a vitamint tablettákból pótoltuk.De vissza az ebédhez,mert a nap egyik poénja itt született.egy parkban kajáltunk amikor beleléptem egy orbitális méretű kutyasz*rba.Fetrengtünk rajta a röhejtől…az spd-t is totál belepte a cipőm talpán…Ebéd után viszonylag monoton tekerés (a monoton az annyira azért nem negatív.az ember közben kicsit elkalandozhat a gondolataiban,vagy gyönyörködhet a tájban..)volt a nap hátralevő részében.Illetve volt egy kis.kitérő.Bepróbáltunk egy jó kis emelkedősnek ígérkező mellék utat,ami azzal a főúttal futott párhuzamban amin haladtunk.Jó volt.(letört a kitámasztóm)Meg a láncom elég beteg ,ha látok valahol hátsó sort vennem kell,hogy a láncot le tudjam cserélni…Kényszer.Estig tekertünk.Egy város mellett éjszakázunk ,az autópálya mellett egy kis bokros rész rejtekében.(ja ma fürödtünk is! Egy nyilvános WC mosdójában!)ufós gyors vacsi:marhapöri konzerv+kuszkusz…most már csak hülyeség jut eszembe..nagyon álmos vagyok,befejezem

Mászás:930 m,süllydés:495    bruttó idő:10:21

 Itt gondolnak a bringásokra..

08.25                22:39

Hogy is kezdjem?A legdurvább nap eddig a mai volt.De szépen az elejéről:szokásos 7:30 as kelés és aztán szépen sorban a napi teendők.Rájöttünk ha nem kapkodunk akkor 10 nél előbb kizárt hogy a nyergen üljünk.Durva hogy a kb 2 és fél óra kell az indulás előtt.A mai napra a következőt terveztük be:eltekerünk Lanslebourg-ig,majd itt keresünk egy kempinget,és lazsálunk egyet.(sörözés,mosás miegymás)és holnap hágómászás.Egy látványos kis út után (igazi Alpesi táj)begurultunk Lanslebourgba.A hely egy igazi turista paradicsom még nyáron is.Sokan vannak,mi lehet itt síszezonban?Mindketten adtunk fel haza üdvözlőlapokat(gondolván,a holnapi napba lehet belehalunk)De bajban voltunk az idővel:túl korán voltunk.!!Úgy döntöttünk,ha találunk boltot akkor veszünk estére konzerveket,és elindulunk felfelé.Így is lett,de aztán úgy belelendültünk(már néha 8cal is tekertem)hogy 1700méterre értünk.Itt meg azért nem kéne éjszakázni,így hát merész terv született:menjünk át ma a hágón!!Sötétedésig volt még egy óránk kb,és 3 kilométerünk.Nekivágtunk..bizony kemény volt.de 19:15 re felértünk.A látottak leírásával nem kísérletezem,majd az a pár fotó beszél helyettem.A magasság kőnél fotó,beöltözés télibe ,és kis tekerés után jött a jó kis lejtő-mulatság(szerpentines ,kanyargós,tépd a féket pálya)Kár hogy a táj ködbe burkolózott…az egész hangulata így is nem mindennapi volt…Átértünk Olaszországba,és most egy út melletti kis placcon sátrazunk.(pont rálátunk egy nagy völgyre,és egy városra,ami az éjszakai fényeivel nagyon mutatós)A vacsora vörösbor ,rákkonzerv és camembert ..(a rák nekem nem ízlett,de legalább már ilyet is ettem)A túra eddigi legjobb napja volt ez..

Mászás:1605m,süllyedés1040m       idő:10:40

Fort Marie Theresia

Bicajok felmálházva....(Aki megmondja hogy milyen bor címkéje az a narancs szinű a vázon az ajándékot kap:)

                            A hágó és utána a szálláshely(természetesen már Olaszországban)  

2010.08.26                            22:45

Az első nap Olaszországban.JÓ kis ereszkedéssel kezdődött.Aztán síkság…De nagyon.Olyan mint otthon.Az első város Susa,biztos szép nem mentünk nagyon be,mert a Pistit az első kereszteződésben majdnem elnyomták…De amúgy a nap igazából eltelt így.Eseménytelenül.Tekertünk,nézelődtünk de a táj kicsit egyhangú.A gps-t kellett figyelni mert a térképünk elég szar.(1:800000)De nem kapunk sehol,mert amikor nekiállunk keresni akkor pont szieszta van.(este meg:ma még jó lesz ez)A hátsó sorom ,vagy valami egész nap kattog.Nem  túl jó hallgatni..Az idő meleg és fülledt,szemerkél is kicsit.Gyártelepek mellett haladunk,Torino körzetében nem meglepő.De azértt nem kesergünk persze,pl néha látunk prostikat az út mellett,azon mindig poénkodunk.Estére kempinget keresünk,de ezen a környéken nem igen vannak.Pedig egy normális alvás,fürdés,mosás  dobna rajtunk.Beértünk egy városba,19:30 körül van.Vettem egy hátsó sort Atala ? márkájú,és 40 euró ért mérték…de van.Kaját kéne szerezni,gyorsan egy mercatot.Találunk is egyet,zárás előtt 5 perccel értünk oda.Aztán itt egy helyi sráccal dumáltunk.Azt hitte hollandok vagyunk Magyarországról nem hallott még…Ajánlott egy motelt(nincs is ilyen)Egy pizzériába megyek érdeklődni,vizet adtak ,de használható infót nem.De jó fejek voltak.Marad a vadkemping…

Fürdés PET palackból,de nagyon jól esett.vacsora:tonhal.Ja,van borunk is,de extra silány.én ki is öntöttem a részem.(0.60Evolt és uy nézett ki mint egy doboz tej)mára ennyi..

 A helyi új generáció...:)

08,28

Hajnali kettő tájban rókainvázió volt a sátor körül…(ekkor született meg a ha nem esik jól ne edd/idd meg gasztró szlogenünk is)Meg többet bármilyen szépen dekorált is,tetra packos  bort nem iszunkJ

Azért ezen események ellenére reggel egész korán felébredtünk.Egy kukorica tábla mögött volt amúgy a táborhely.Épp hogy elkezdtünk készülődni,megjelent egy autó egy  felettébb barátságtalan tekintetű utassal.Kb . a föld tulaja.Még kétszer visszajött kb 10 perces szünetekkel.Gyorsan pakoltunk és elhagytuk a tett helyszínét,nehogy még a végén rendőrt vagy ilyesmit hívjon.Útunk Piacenzáig vezetett (volna)Mára már kifejezetten koszosak,büdösek ,meg hasonlók voltunk.Sőt a fő gond hogy telefont is töltenünk kellene már(nem megy a dinamós töltő,a dinamó beállt) úgyhogy délután már úgy tekertünk hogy ma mindenképp kempingben alszunk,ha találunk.Közben egy potyautassal gyarapodtunk:út menti,istenháta mögötti  parkolóban találtam egy nokia  5530 ast.Közös megegyezés alapján égi ajándék titulust kapott és ment is a hátizsákomba a Megegyeztünk hogy majd itthon elfelezzük az árát.A nap folyamán extra dolog nem történt más.Nagyon meleg van,de azért toljuk neki.Estefele egy voghera nevű városba jutottunk.Találtunk egy panziót,és úgy döntöttünk maradunk.Este amit lehetett ruhákat kimostunk.Sőt!!Egy csatorna fedél segítségével a Pisti kicserélte a hátsó sort a bicajomon.Ez persze fejlámpák mellett történt az udvaron..A szálláson dolgozó férfi gondolom láthatott már nem egyszerű vendégeket,de ezt a műveletet kocsányon logó szemekkel nézte

Este kis levezető piázás,és vége a napnak.

 A szállás (Hotel Corona) belülről...

...kívülről.

                                              08.31                                       0:27

A tegnapi nappal adós vagyok még.Szóval:Ami ruhákat kimostunk azok éjjel száradás helyett sz_rrá  áztak.(az udvaron teregettünk,és éjjel esett)Így a reggeli indulás kicsit megcsúszott,úgy határoztunk hogy a szobába megszárogatjuk őket amennyire lehet,a szobai ventilátort is segítségül véve)Közben megreggeliztünk.Ehhez csak annyit,hogy a szobát úgy reklámozták előző este,hogy az árban van reggeli is.Volt ,de kicsit soványabb mint amire számitottam.(A sonkás tojás helyett pár édes kétszersült,és kis lekvár árválkodott az asztalon.:)

Persze azért megettük, közben egy csomót beszélgettünk a Fülöp-szigetekről származó portás hölggyel.Nagyon rendes volt.Mondtuk hogy hova megyünk(Magyarország) és megjegyezte hogy Budapest szép város…Reggeli után ,kb fél 11kor el sikerült indulni,ugy ahogy megszáradtak a ruhák is.Szépen haladtunk,de a PÓ folyó hívogató partja,és a kevés reggeli miatt hamar megálltunk.Úgy döntöttünk,hogy egyet főzőcskézünk ezen a szimpatikus helyen.

A menü gombás-sonkás-tojásos „izé” volt.Ismét levontuk a tanulságot,hogy a tojás ufóba nem való.Nem lehet normális rántottát készíteni benne.Mivel ma még A délután 3 órához képest keveset jöttünk,úgy döntöttünk hogy este is sokat megyünk.(Így is lett,de most alig bírok már írni…majd holnap)

 Főzőcske a Pó partján 1

A Pó partján 2

2010.08.31             22:?

Most az Adriai tenger mellett egy Coronita társaságában üldögélek a fűben,szemben Velence fényei,szóval eléggé elfogadható most a hangulatom..sőt..:)Az előbb egy bangladesi család jött ide ismerkedni velünk, a családfő jól beszélt angolul,gratulált a távhoz.Sajnos pontosan már nem emlékszem mit akartam írni tegnap..Összegezve:nehéz a városokból kikeveredni,rettenetes a táblázás,a gps meg állandóan olyan utakra akar vinni hol a bringások le vannak tiltva.Szóval ez sok időnket elvesz.Nagyon sokan bringáznak,sokan integetnek,látván a felpakolt bringáinkat.Ez amúgy nagyon pozitiv érzés. .JA majdnem elfelejtettem egy fontos dolgot:egy útkereszteződésnél felmerült egy kérdés,hogy tegyünk e kerülőt a Garda tó fele ,vagy se.fej vagy írás módszerrel döntöttünk:így a Garda tónál is voltunk..(tetszetős a tó is ,a csajok is…)Majd Veronában is.A bevezető úton voltak meleg pillanatok:Dugóban a rengeteg kamion mellett egyensúlyozni egy 5 centis betoncsíkon…nem olyan jó.A városban sokat nem időztünk,bár bementünk a történelmi belvárosba is.De amit láttunk az tetszett. Ezen az estén nem mentünk olyan  sokat.Sőt végre ettünk igazi olasz pizzát is.(sonkás-sajtos volt,és persze finom.és tényleg tök vékony a tésztája)A szállásunk egy kiégett motel.szerűség volt.Mindenhol a  beomlott tető maradványai voltak,egy szoba volt használható,és persze éltünk is a lehetőséggel.Az egész olyan volt mint valami gyengébb horrorfilmbe cseppentünk volna .A láncfűrészes gyilkos is futkoshatott volna miattam,csak csendbe,hogy ne ébredjek fel:)De legalább nem kellett sátrat verni

 .Másnap Padova következett.Kezdetben úgy tünt ,hogy az első olyan város ahol keresztül tudunk menni egyszerűen a biciklis úton.De aztán egyszer csak megszűnt ez az út,és elvesztettük a fonalat.(Egy elkerülő,egy autópálya volt köztünk és az út között ami Velencébe vezetett)Egyszer csak megállt mellettünk egy bácsi(nevezzük giovanninak)és megkérdezte merre tartunk.Kézzel lábbal térképpel elmagyaráztuk,és a bácsi látta hogy egy kukkot nem beszélünk olaszul ezért magyarázkodás helyett nyeregbe pattant ,és mutatta az írányt.Nagyon rendes volt ez tőle.Ráadásul elég sokat jött velünk,és az biztos hogy nehezen találtuk csak volna meg az utat.Búcsúzáskor nekiadtam egy üveg bort ,amit szuvenírnek szántam haza.Nem akarta elfogadni,de szerintem azért örült neki..

Aztán már csak a egyenesen kellett menni a tengerig.Ahogy közelebb értünk  Velencéhez úgy tűntek fel a szépen felújított nemesi villák..Bámulatos a látvány,és akkor még  Velencét nem is láttam.Átléptük az 1000 km-t.Ahogy az elején írtam,most a tengerparton vagyunk.itt mellettünk van egy kemping,még nem néztük az árát ,de ha nem drága(max 15 euró) akkor bemegyünk,ha nem akkor a szokásos.(az igazat megvallva a kempingbe bemászás is felmerült,de talán nem kéne..:)A vacsi saját készítésű gombás tészta lesz.az aperitif pedig olasz dió pálinka..de már elég késő van,kéne menni..

 A fej vagy írás eredménye:jártunk a Garda-tónál is

Ez a gyerek meg nem normális...

Verona

Reggel a kísértethotelben.Épp "titokzokni" készül

Egy segítőnk.(a bácsi mutatta meg merre tovább)

A vacsora tálalva...(Fussina kemping)

2010 09.02    1:02

Fú,ezt a dátumot rossz leirni.Már ősz van akkor ezek szerint.Mindegy.

A mai fő attrakció Velence megtekintése volt.Átkompoztunk(12 euro egy retur jegy)Megnéztük mi újság a Szent Márk téren.A kikötőhöz egy talált térkép segítségével találtunk vissza.Velence jó hely,van itt minden:egy csomó turista,puccos kávézók ,gondolák,buzibár Stb.…

A cool-túr körút után gyors vissza a kempingbe,és 13:55 kor elhagytuk azt.14:00 után már két napot kelletünk volna fizetni.Tehát elég későn álltunk neki tekerni,de azért a napi száz meglett.Most egy folyóparton sátorozunk.Felfedezés:a töltött tészta viszont nagyon hamar kész van az ufóban,és elég laktató is.megjegyzendő!

Holnap már valószínű Szlovéniába érünk.

Velence

 Jártunk a Szent Márk téren is:)

09.02      22:43

A napunk kis bemelegítéssel indult.Egy kevésbé ismert sportról van szó.A neve:töltésmászás száritókötéllel,levezetésnek bicajvontatás szárítókötéllel.(A folyópart melletti töltés,ahol sátoroztunk nagyon meredek volt, és ilyen alpintechnikákat kellett improvizálni ,hogy megmásszukJEzután hamar útra keltünk a tengerpart volt a célpont,és persze a fürdés…Már majdnem Gradóban voltunk amikor meglett az első (remélem az utolsó )defektünk.Pisti bicaja lett az áldozat.DE hamar elháritottuk a problémát.Alig látok,most inkább alszom.

Egyik a favorit sátorozóhelyek közül.

 "Gyere,kihúzlak!"  a töltésmászás szárítókötélel

 Az első (és-bár itt még nem tudtuk-az utolsó) defektünk

09.03

Na szóval,tegnap hol is maradt abba?Leértünk a defekt után a tengerhez,és igazából hamar el is ment a kedvünk az időzéstől itt.Talán a rettenetesen iszapos és moszatos part,talán a 70éves monokinis néni volt az oka,de hamar az út folytatása következett.Elértünk Monfalconéba,és egy kúton vettünk normális Szlovénia térképet,használható arányút.(eddig 1:800000 nyomultunk olaszban,ami elég kaki.De az új már 1:300000 et tud.)Majd a tervezetnél korábban, 18:15 kor átértünk Szlovéniába.Nagyon pozitiv az első benyomás az országról.Jó utak,és gyönyörű táj.olyan dimbes-dombos,de tényleg szép.Az utak mellett szőlősök.Kb.30 km-t tekertünk még itt ma.Késő este lett és a nagyon kanyargós utak  és a vad sofőrök miatt inkább nekiálltunk sátorhelyet keresni.Az éjjeli bicajozás itt volt a legnagyobb élmény ,ezeken az erdei ,lejtős utakon…nagyon vadJA szállásunk nem a legjobb,közel vagyunk az uthoz,és sátorverés közben állandóan le kell kapcsolni a lámpát ha jön egy autó.Most amúgy Viparban vagyunk,reggelizünk,és indulunk.ma sokat akarunk tekerni,de sajna esőre áll…

A tengerpart...(Adriai-tenger)

 Ennek a táblának nagyon örültünk.

09.03                       23:33

..És esett is De szerencsére nem olyan durván.Durva az a délelőtti mászás volt.

Hát ugye ez ahol jártunk az is az Alpok része,és erre térkép nélkül is rájöttünk.Egy erdei úton tekertünk délelőtt ami megdolgoztatott minket.De megérte a táj miatt…Kis tanyák az út mellett,gazdaságok..Hát itt tudnak a természettel együtt élni az emberek,azt hiszem.És persze az emelkedőnek is vége lett, a másik fele meg ugye a jutalom…

Ebédre bedobtunk egy pizzát.Én alig éltem utána,sok is volt,meg kezd rajtam valamilyen fáradtság előjönni..(=amihez a kávé meg a Red bull is kevés)…Csak pislogni volt erőm igy ebéd után.De azért összeszedtem magam,és Ljubljana következett.Hamar odaértünk….

Nem véletlenül becézik Szlovéniát "Európa Zöld szivének"

Egy Lasko Laskoban

?

Nem tudom hány óra van,sőt azt sem hogy mi a város neve ahol most vagyunk… A terv a következő volt:el tekerünk este a Ptuj nevű város mellett található tavakhoz és ott alszunk.csakhogy ebben a városban egy kereszteződésben megálltunk térképészkedni,meg valamit enni.Hirtelen megáll mellettünk egy autó,és itt kezdődött…az autóból kiszállt egy kicsit és két kicsit jobban illuminált srác,és ők mindenáron segíteni akartak nekünk.Sőt arra hogy elmeséltük honnan jöttünk még egy vacsorameghivást is kaptunk.Úgyanis az egyik utas is nagy bringás volt,és ráadásul ma van a szülinapja….:)Így hát egy szülinapi zsurba keveredtünk..nagyon jó fejek..Ettünk,ittunk,és itt fogunk aludni is.Nagy a party.Kissé torpid a tudatom be is fejezem…

Pillanatkép a szlovén barátainkkal

Újra itthon!  Bajánsenyénél léptünk Magyarországra.

..ennyit írtam naplómba .Befejezésül csak ennyit:másnap 110 km után Bajánsenyénél gurultunk ismét magyar földre.És itt azt hiszem mindkettőnkben vegyes érzések kavarogtak.Jó újra itthon…de véget ért a kaland amire régóta készültünk,s aminek ha rajtunk múlik jövőre lesz méltó folytatása…

Réges-régen  egy messzi –messzi galaxisban…történtek fontos dolgok, bár a következő bringás sztorinak semmi köze hozzá.Annál több köze van a kőszegi hegységben található Hét-vezér forrásnak..Itt született meg egy üveg vörösbor és egy jól fűszerezett nyúlpaprikás mellett a  Franciaországból hazatekerés ötlete…

Az ufós vacsora elfogyott(sokat emlegetem az ufót a naplóban is.ez egy zseniális magyar találmány,egy vas diszkosz,amiben roppant egyszerüen és gyorsan lehet tábori körülmények közt gasztronomiai csodákat –is- elővarázsolni),de az ötlet megmaradt.Kicsit változott a terv (eredetileg tandem rekunbenssel akartunk menni-kis feltűnés  keltés-de ez a terv egyenlőre még mindig alszik)de a lényeg megvalósult.Sokat készültünk rá (lelkiekben főleg,de kicsit fizikálisan is) és megcsináltuk.Hatalmas élmény van a hátunk mögött..A következő bejegyzések annak a naplónak a gépelt változata,amit útközben vezettem..Nem egy irodalmi remek,de egy olvasást megér...

.